,

A Te kutyád melyik személyiségtípusba tartozik?

Ha állatorvoshoz kell menni.



Mert bizony jól elkülöníthető csoportok figyelhetők meg a rendelőkben. A tiéd melyiket képviseli?

Alapból két csoportra oszthatók, amelyik fél és amelyik nem. Kezdjük a félősök alcsoportjaival:

Zsebibaba

Ő kulturáltan retteg.Megérzi a fertőtlenítő szagát és egy fél kilós, bújós kiscicává változik. Akkor is, ha 60 kilogramm és kutya. Próbál elrejtőzni gazdi bármilyen zsebében, pulóverében, esetleg valamelyik testnyílásában, ha szólítják. Esetleg becsurrant, de azt is lelapított fülekkel és párás szemekkel teszi. Az ember egyből hóhérnak érzi magát tőle.

A tornádó

Nála a félelem, már nagyobb méreteket ölt. Az amúgy jól nevelt jószág a rendelő hatására teljesen kifordul magából és elveszti az önkontrollt. Minden rezdülését áthatja a maják által megjósolt világvége, bármire kész, hogy a veszettség oltást megpróbálja elkerülni. Képzeletben a nagy szökést tervezi, akár felborít egy komplett széksort, de még a radiátor mögé bújással is megpróbálkozik. Bármit, csak bemenni ne kelljen! Amint sikerült betuszkolni az orvoshoz és megkapta az oltást, amit gyakorlatilag észre sem vett, fuldoklásig képes húzni, amíg az oltási könyvét kitöltik. Pánikszerűen hagyja el a helyszínt és a kapun kilépve egy pillantás alatt visszatér az eredeti énje és peckesen csodálkozik rá elgyötört gazdájára.

Rambo

Ő is fél, de túl megy azon a ponton, hogy bújócskázni próbáljon. Ő szembeszáll. Agresszív, támad, ugat, mindent és mindenkit. Különösen az orvost, akinél az injekció van. Sokszor őket már alapból szájkosárral láthatjuk, mert fő a biztonság. Jobb távolabb ülni tőle.

A szenilis

Ő nem emlékszik az elmúlt év viszontagságaira elsőre, örül a sok másik állatnak. Próbálna ismerkedni, lelkesen szimatol, aztán nyílik az ajtó és megrohanják az emlékek. Akkor átvált Zsebibabába, tornádóba, vagy Ramboba.

A trükkös

Ő látszólag bátor, mégis fél. Mindenáron próbálja kijátszani az állatorvost. Nem támadja, nem bújik el, de minden hozzányúlási kísérletet ügyesen véd. Olykor az a gyanú, hogy halmazállapotváltásra is képes, elfolyik vagy nyúlik az injekciós tű elől.

És jöjjenek azok, akik nem félnek:

A császár

Az alfákra jellemző magabiztossággal lép be a rendelőbe, félelem apró jelét sem mutatja. A többieket észreveszi ugyan, de nem foglalkozik velük. Méltóságteljesen ül gazdája mellé és szinte mosolyog a sok nyápicon. Erőt és nyugalmat sugároz, számára egy kis szurinak nincs jelentősége.

A rosszcsont

Avagy a kínosság forrása. Számára buli az állatorvosi látogatás. Lopkod, rágcsál, ugrál, nem fér a bőrébe. Gazdája legtöbbször kimondott szava a ‘NE’ és nem győz elnézést kérni kedvence miatt. A kutyus izgatottságában valószínű intenzíven nyáladzik is, amit bárkibe hajlandó belekenni. Olykor a műsora csúcspontjaként levizeli a lambériát, hogy mindenki tudja ő itt járt, ezzel semmisítve meg gazdáját.

A csupaszív

Ő nem fél a rendelőben, viszont mindenkit szeret. Nagyon. Nyalogat, puszilgat, csóvál, barátkozik. Az oltás sincs ellenére, amennyiben jár mellé egy kis simi. Az állatorvos is barát. Az asszisztens is barát. A világ egy barátságos, szerethető hely számára. Ő az, aki boldogan jönne egy óra is múlva is.

A haspók

Neki tök mindegy hol van, a lényeg, hogy legyen kaja. Oltás? Az ehető? Annak reményében, hogy lesz bármi falatka a pocakba akármire hajlandó.

A játékos

Számára minden játék. Beteg a macska a szomszéd széken? Megszerzendő játék. Többi kutya? Játszótárs. Orvos? Vajon eldobja, ami a kezében van? Visszahozná. Mutat némi hasonlóságot a rosszcsonttal és csupaszívvel, de sokkal több benne a mókázási kedv.

Kihagytam valakit?