, , , , , ,

Kisállatfóbia, van megoldás? Van!

Mindenki fél valamitől, de van, akinek a legédesebb kutya jelenti félelmének tárgyát.



Van indokolt félelem, ami például megóv minket attól, hogy mérges kígyókat maceráljunk fölöslegesen és van indokolatlan, amit mondjuk egy ártalmatlan macska közelsége vált ki. A túlzott és ok nélküli rettegést nevezzük fóbiának.

Slágernek számítanak a fóbiák között a pókoktól, kígyóktól, egerektől, patkányoktól, varjaktól való félelem, míg furcsa mód egy medve, vagy  egy oroszlán elég nagy százalékban találtatnak cukinak függetlenül attól, hogy szintén olyan állatok, amik gond nélkül tudnak végezni az emberrel.

De tulajdonképpen miért is alakulnak ki a fóbiák?

Egyes kutatók szerint létezik az “ösztönös félelem”. Szerintük az evolúció része volt a veszélyes állatok felismerése és elkerülése a túlélésünk érdekében. Amennyiben ez így is van, nem magyarázza az olyan állatoktól való félelmet, amik nem jelentettek/ jelentenek veszélyt az emberre nézve.

A másik elmélet szerint ez egy tanult folyamat. Mások és a környezet behatása. Persze, akit valaha megharapott egy kutya, nagyobb eséllyel fog egy életen át rettegni az összes ebtől, mondhatni okkal. De harapás nélkül is elég, ha kiskorunkban valakink retteg tőlük. Itt jön a képbe a szülők szerepe. Amennyiben mondjuk anyuka fóbiásan retteg a gilisztáktól, nagy eséllyel plántál indokolatlan félelmet utódába, aki vagy azonosul a rettegéssel, vagy esetleg leküzdve a félelmét szembesül a bizonyos giliszta ártalmatlanságával és ezzel megszabadul a szorongástól.

Hatással van persze a nagyobb környezet is, például a kulturális beidegződések. Gondoljunk csak bele, hogy a világ más részén a gyerekek kígyókkal játszanak és bogarakat esznek, míg nálunk kiscicát tartanak és disznót esznek.

A releváns vagy irreleváns félelmekben szerepet játszik az undor. Az állatok testnedvei, vagy érintése által kiváltotta viszolygás. Ez is késztet arra, hogy elkerüljünk bizonyos állatokat, de egészséges szinten, nem okoz teljes kiborulást, ha mondjuk megnyal egy kutya. Nem örülünk neki, de megmossuk a kezünk és továbblépünk.

Kisebb nagyobb fóbiája mindenkinek van. Ez problémát csak akkor jelent, ha befolyással van az életminőségre. Például, amikor valaki nem lép ki a lakásból a denevérek miatt, vagy nem tud aludni a pókoktól rettegésében.

Van rá megoldás? Van!

Pszichológusok szerint megoldás a viselkedésterápia. Még konkrétabban közelebb kerülni a félelem tárgyához és így leküzdeni azt. Mondjuk, aki a lovaktól retteg, felügyelt körülmények között simogathatna meg egy békés jószágot. A fóbiák legyőzése felszabadító érzés és jót tesz az önbecsülésnek is. Szembenézni a saját rettegésünkkel embert próbáló feladat és bőven a komfortzónán kívül van, de megéri az erőfeszítés!