Az egyik legősibb magyar kutyafajtánk, már a honfoglalóinkat is kísérte.
Nemességet, erőt és bátorságot sugárzó termetes jószág, marmagassága átlagosan 70 centiméter környékén van. Szőre jellegzetesen kissé hullámos lefutású, fehér vagy elefántcsont színű.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem kimondottan barátságos mindenkivel, de pont ezért remek őrző-védő. Hajdan vadászkutyaként medve-, bölény-, és őstulokvadászatnál alkalmazták. Területét és szeretteit minden áron képes védeni. Sokan tartják kiszámíthatatlan és agresszív kutyának, de az csak megfelelő nevelés vagy tartás hiányában következik be, ahogy más kutyafajtáknál is. A hosszas bezártság, a láncon tartás, a foglalkozás hiánya, könnyen kihozza a legszelídebb állat legrosszabb arcát is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy következetes, szerető gazdinak örökké hűséges társa lesz. Szereti a szabadságot és a nagy teret, ezért nem ajánlott szobakutyának, már méreténél fogva se. Mozgásigényéhez inkább a kertes házak, tanyák illenek. Juhászkutyaként a nyájak felvigyázása is testhez álló feladat számára.
Intelligens, tanulékony és erős jellemű kutya.
Nem olyan régen találkoztam egy termetes példánnyal. Amíg a kertben szorgoskodtam, megjelent és lefeküdt a ház elé békésen. Lihegve pihent meg az árnyékban. Nem sokkal később megjelent a gazdája, aki először kérlelte, hogy menjen vele haza. Semmi reakció. Aztán próbált ráparancsolni. A kutya ugyanazzal a békés pihegéssel szemlélte a tájat tovább. Aztán a bácsi próbálta talpra emelni, hogy álljon fel. Meg merem kockáztatni, hogy a kutya nehezebb volt, mint az ember, így ez sem vált be. A férfi megelégelte ezt a vitat, majd némi szentségelést követően “na, majd mindjárt meggondolod magad, te makacs dög!” felkiáltással elviharzott.
Itt egy picit aggódni kezdtem, hogy vajon mivel tér vissza. A válaszra nem kellett sokáig várni. Kb. 10 perc múlva visszatért az ember feltehetően az unokájával, egy 3 év körüli kisfiúval. Az apróság odaszaladt a kutyához, megölelte miközben azt kérdezte tőle: “mé’ nem jössz haza?”. Az ölelés után ráült a hátára “gyerünk Rudi! Menjünk, menjünk!”, és láss csodát a hatalmas aranyos azon nyomban elkezdett feltápászkodni olyan óvatossággal, mintha porcelánt egyensúlyozna és büszkén lépdelt hazafele a kis sráccal a hátán.
Szóval ilyenek ők.
