,

Norvég erdei macska: egy titokzatos faj a skandináv tündérmesékből és legendákból

Vad tekintet, simulékony természet.



A norvég erdei macska vad külsejével inkább tűnik vadmacskának, mint házicicusnak, miközben remekül érzi magát a lakásban.

Rejtélyes eredet

A norvég erdei macska egyike azoknak a természetes fajtáknak, amelyek valószínűleg emberi beavatkozás nélkül fejlődtek. Azonban a pontos származásuk nagymértékben tisztázatlan, nem ismert.

Néhányan úgy vélik, hogy a fajta a vikingek által magukkal hozott perzsákból és a házimacskák kereszteződéséből alakult ki. Akadnak, akik arra tippelnek, hogy szerepet játszhattak a kivadult házimacskák is a folyamatban.

A természetes szelekció során a macskák tökéletesen alkalmazkodtak a kíméletlen éghajlati körülményekhez, jeges telekhez.

Ezek a macskák egyszerű egerésző háziállatként éltek a norvég parasztudvarokban. Célzott tenyésztésük csak az 1930-as években kezdődött meg, amikor a macska először szerepelt kiállításon. A II. világháború miatt a tenyésztés leállt, majd az 1970-es évek elején kezdődött újra. 1972-ben norvég nemzeti macskának nyilvánították és 1977-ben hivatalosan is elismerték a fajtát. A vadászok bundájukért vadászták őket, ezért „macska-népszámlálást” tartottak, amin mindössze 480 párt számoltak, ennek következtében 1980-ban védett állattá nyilvánították Norvégiában.

Társaságkedvelő bundás

A norvég erdei macska különösen ragaszkodó, bújós fajta, erős kapcsolatot alakít ki a gazdájával. Nem szeret egyedül lenni, nagyon kedveli a társaságot. Magas intelligenciája és játékos természete igazi családi macskává teszi. Általában barátságos a kutyákkal és a gyerekekkel, az agresszív viselkedés ismeretlen számára. Nyugodt és kiegyensúlyozott természete ellenére az élet nem unalmas mellette. Szeret játszani, a sok foglalkozást és a mentális kihívásokat nagyon kedveli.

A félhosszú szőrű bunda, a lenyűgöző méret és a vad külső inkább vadmacskára emlékeztet, mint házimacskára. A hosszúkás test és a hosszú hátsó lábak ideálisak ugráshoz.

A vastag bundában finom, gyapjas aljszőrök és hosszú, enyhén zsíros fedőszőrök vannak, a rossz időre „tervezve”. A víztaszító bunda egészen -30°C-ig védi gazdáját. A mancsok közti szőrcsomók, „hótaposók” megakadályozzák, hogy a cicák a hóba süllyedjenek.

Hamar kitenyésztették mindenféle színben, fehér mintával és anélkül is. A fajta különlegessége az amber és a light amber színátmenet is. Tiltott színek: sziámi, burma, tonkinéz faktorok: a csokoládé, a fahéj, a lila és az őzbarna.

Amennyiben ilyen cicát szeretnénk, 550-1000 eurót kell érte a tenyésztőnél hagynunk.

Előtör néha a vad énje

Természetében érdekes a kettősség: benn igazi benti cica, azonban kikerülve a szabadba előjön vad természete. Javasolt egyszerre több állat tartása, mert különben folyamatosan a figyelmünket követeli. Rendkívül intelligens, gyorsan tanul. Ne lepődjünk meg, ha egyszer csak kinyitja az ajtót vagy megengedi a vízcsapot. Általában elégedett a kis életterével, nincs szüksége szabad kijárkálásra. Mindezek ellenére az erdőben, a természetben is remekül érzi magát. Ezért ha lehetőségünk van rá, engedjük őt a zöldben is csavarogni, biztonságos körülmények között.

A napi foglalkozás attól függ, hogy miként tartjuk: a szabadon kijárók beérik a kaparófával és a különböző játékokkal, a lakásban tartottakkal foglalkoznunk kell. Kedvelnek magasan lenni, ajánlott magas, nagy, stabil kaparófát, bútort venni számukra. A lendületes, játékos macskának több játékszer szükséges, és a mozgást az elhízás elkerülése miatt is be kell iktatnunk.

Mítoszok szereplője

Félhosszú szőrű, nagy bundáját elnézve nyilvánvaló, hogy az ápolás nem olcsó, különösen a vedléskor igényel extra törődést. Ilyenkor a gondozással megakadályozhatjuk, hogy a kihulló szőr filcesedjen, csomósodjon. Ha segítjük a folyamatot, akkor hamarabb kapja meg a nyári bundáját, nem szenved a hőségtől. Az év többi részében elegendő a rendszeres fésülés, kefélés. Az etetésnél a fehérjedús, cukor és tartósítószerek nélkül készült táplálékokat részesítsük előnyben.

A norvég erdei macska nagyon régi fajta, az északi népek mitológiájában is megjelenik. A skandináv mítoszok elbeszélése szerint két, nagy, erős, csodálatos szőrrel rendelkező macska húzta a szerelem és termékenység istennőjének, Freya-nak a kocsiját. A leghatalmasabb isten, Thor pedig nem tudta felemelni a macskát, mert olyan nehéz volt.