A papagájok csodás lények: színesek, okosak, kíváncsiak, és olyan bájosan tudnak fejet oldalra billenteni, mintha minden szobában titkos értekezést tartanának a tárgyak jövőjéről. Karácsonykor azonban mindez új szintre lép. Mert az ünnepi dekorációk – legyen szó csillogó gömbökről, zörgő szalagokról vagy villogó fényekről – a papagáj szemében nem dekorációk. Hanem stratégiai kihívások. Minden papagáj más személyiséggel rendelkezik, de egy dolog közös bennük: karácsonykor mindből kitör a belső kis tábornok.

Az első fázis: a békés diplomácia

Amikor először meglátja a papagáj a frissen kikerült díszeket, még teljes a béke. Óvatosan közelít, fejét jobbra-balra billenti, és kinyújtja azt a bizonyos „had ne mondjam, milyen ártatlannak tűnő” csőrét, hogy finoman megkocogtassa a díszt. A gazdi ilyenkor megnyugszik. „Milyen aranyos, csak nézegeti!” – mondja. De a valóságban ekkor már megszületik a haditerv.

A második fázis: a kísérleti csípés

A papagáj lassan, óvatosan belenyal a fényes szalagba. A mozdulat lágy, elegáns – és veszélyesen pontos. Ha a szalag zörög, a papagáj szeme felcsillan. Ha fényes, akkor még jobban.

A szaloncukor papírja például tökéletes préda: elég hangos ahhoz, hogy érdemes legyen csipkedni, és elég ellenálló ahhoz, hogy percekig tartson a bontási művelet.

A gazdi ekkor kezdi érezni, hogy baj lesz. „Kisfiam, azt nem kéne…” – mondja. A papagáj ekkor már nem hallja. A haditerv végrehajtása zajlik.

A harmadik fázis: a teljes frontális támadás

És eljön a pillanat, amikor a papagáj úgy dönt: minden dekoráció ellen hadat kell viselni. A csillogó gömbök billegnek? Le kell szedni őket. A szaloncukor csomagolása rabul ejt? Le kell bontani. A fényfüzér villog? Közelebbről kell ellenőrizni.

A papagáj csőrében minden dísz esélytelen. A csőr pontos, gyors, és rendíthetetlen hit mozdítja: „A lakás biztonsága érdekében ezeket a veszélyes objektumokat meg kell semmisíteni.”

A fenyőág mint legális mászóka

A papagáj számára a karácsonyfa maga a tökéletes konditerem. Dupla funkció: mászható és rágcsálható. A gazdi számára azonban inkább így fest:

  • a papagáj felmászik,
  • a papagáj mérlegel,
  • a papagáj csipked,
  • a díszek potyognak,
  • a gazdi szíve összeszorul.

A madár pedig boldogan röppen tovább – hiszen épp elvégezte az ünnepi dekoráció „minőségellenőrzését”.

A negyedik fázis: a hangos kommentár

Ha a papagáj beszélő fajta, a dekorációs hadművelet hangkíséretet is kap. A madár büszkén mondogatja: „Hoppá!” „Jó fiú!” „Nem szabad!” – ezt különösen akkor, amikor épp valami nagyon is szabad számára. A gazdi közben próbálja megmenteni, ami menthető, de az ünnepi káosz már elkerülhetetlen.

Az ötödik fázis: a békeajánlat

Amikor a papagáj végre megunja a dekorációk elleni hadjáratot, ártatlanul odasétál a gazdihoz, és finoman fejét a kezéhez dörgöli. Üzenete világos: „Én? Én rontottam volna el bármit is? Nézd, milyen cuki vagyok!”

És a gazdi szíve ekkor persze megolvad. Mert egy papagájjal nem lehet haragban lenni. Még akkor sem, ha az ünnepi dekoráció harminc százaléka aznap reggel még ép volt.

A végkövetkeztetés?

A papagájok számára a karácsonyi dekoráció nem díszítés – interaktív élmény. A lakás minden új eleme felfedezhető, kipróbálható, lezúzható.

A papagáj szemében ez nem rendetlenség. Ez haladó szintű lakberendezés. És talán pont ezért szeretjük őket annyira karácsonykor is.