A világ számos fejlett országában csökken a születési ráta, miközben a kutyatartás népszerűsége egyre nő. Ez a párhuzam sokakban felveti a kérdést: vajon a kutyák a gyerekek helyére lépnek? A válasz nem fekete-fehér – de a tendencia mögött egy sor érdekes társadalmi és érzelmi tényező húzódik.
Mit mutatnak a számok?
A tanulmány, amelyet a SAGE Open folyóiratban publikáltak, az Egyesült Államokban vizsgálta a kutyatartás és a termékenységi szándék közötti kapcsolatot. A kutatók közel 1000 felnőtt válaszadót kérdeztek meg, különös tekintettel arra, hogyan viszonyulnak a gyermekvállaláshoz, illetve hogy van-e kutyájuk, és milyen kapcsolatot ápolnak vele.
Az eredmények szerint azok, akik erős érzelmi kötődést éreznek kutyájukhoz, kevésbé hajlamosak a közeljövőben gyermeket vállalni – különösen igaz ez a női válaszadókra. A kutatók hangsúlyozzák: az összefüggés nem feltétlenül okozati jellegű, de a tendencia arra utal, hogy a kutyatartás sokak számára kielégíti azokat a pszichológiai igényeket, amelyeket korábban a gyermeknevelés.
További érdekesség, hogy sok válaszadó kifejezetten úgy nyilatkozott: a kutya iránti felelősségérzet és a napi teendők már önmagukban is kizárják a gyermekvállalás lehetőségét – legalábbis egyelőre.
A kutyák, mint „szőrös gyerekek” – miért kötődünk ennyire?
A kutyák kognitív képességei egy 2–2,5 éves gyermekéhez hasonlíthatók. Felismerik a gazdi hangulatát, reagálnak a mutatásra, és képesek szoros érzelmi kapcsolatot kialakítani. Nem csoda, hogy sok gazdi úgy tekint rájuk, mint a család teljes jogú tagjára – sőt, mint „szőrös gyerekre”.
Ez nem puszta kifejezés: kutatások szerint az emberek agya hasonlóan reagál egy kisbaba és egy kutyakölyök látványára. A gondoskodási ösztön beindul – a különbség csupán annyi, hogy egy kutya nem jár óvodába, nem kell nyelvtanórára vinni, és nem ír beadandót.
Túl drága és túl bizonytalan – a gyerekvállalás akadályai
Az okok sokrétűek. A gyermeknevelés költségei világszerte emelkednek – az Egyesült Államokban például az elmúlt két évben 35,7%-kal nőttek. Ezzel szemben egy kutya fenntartása még mindig lényegesen kevesebb anyagi és időbeli elköteleződést igényel.
Emellett ott a bizonytalanság érzése: klímaválság, lakhatási gondok, munkahelyi nyomás – és a „nem akarok világra hozni egy gyereket ebbe a világba” típusú aggodalmak is mind szerepet játszanak.
A kutya mint társ – nemcsak otthon, hanem a közösségben is
A kutyák nemcsak a gazdival alakítanak ki kötődést, de társas híd szerepét is betölthetik. A kutyasétáltatás például az egyik leggyakoribb módja annak, hogy vadidegenek szóba elegyedjenek egymással – főleg a nagyvárosokban, ahol egyébként könnyű elszigetelődni.
A kutya tehát nemcsak szerethető társ, hanem közösségteremtő is – egyfajta „társadalmi katalizátor”, ami különösen fontos lehet az egyre individualizáltabb világunkban.
Gyerek helyett kutya – gondoskodási vágy új köntösben
A szakértők szerint nem arról van szó, hogy az emberek egy az egyben „lecserélnék” a gyerekvállalást kutyatartásra. Inkább arról, hogy más szükségleteket elégítenek ki: az érzelmi kötődést, a gondoskodás vágyát, és egyfajta stabilitás utáni igényt.
A kutya tehát nem gyerekpótlék – de sokak életében olyan szerepet tölt be, ami korábban talán a gyerekvállalással járt volna együtt.
Eredeti tanulmány: Dogs as Baby Replacements? The Association Between Dog Ownership and Fertility Intentions in the United States
