Van az a jelenet a fejünkben, amikor valaki meghatottan kinyit egy dobozt az erdő szélén, a kisállat kisétál, ránéz még egyszer, majd boldogan eltűnik a szabadságban. Zene szól, naplemente, könnycsepp. A valóságban ez a jelenet sokkal kevésbé romantikus. A megunt terráriumi állat szabadon engedése nem kegyes cselekedet, hanem veszélyes és felelőtlen döntés.
Az első baj maga az állat sorsa
Egy fogságban tartott gekkó, teknős, kígyó vagy más egzotikus kedvenc nem feltétlen tud túlélni a helyi környezetben. Nem talál megfelelő táplálékot, nem bírja a hőmérsékletet, ragadozók áldozata lehet, megbetegedhet, elpusztulhat. A „szabadon engedtem, mert szeretem” valójában sokszor annyit jelent: magára hagytam egy világban, amelyre nincs felkészülve.
A második baj a természet
Ha az állat mégis túlél, az sem feltétlen jó hír. Idegenhonos fajként versenyezhet az őshonos állatokkal, betegségeket hordozhat, szaporodhat, kárt okozhat. Nem minden faj képes erre, de a kockázat valós. Más országokból bőven ismerünk példákat arra, hogy megunt hobbiállatokból komoly természetvédelmi problémák lettek. Nem kell minden nappaliból ökológiai kísérletet csinálni.
A harmadik gond jogi és etikai
Az állat elengedése sok esetben állatkínzásnak vagy természetkárosító cselekménynek is minősülhet, de még ha a gazdi nem is jogi kategóriákban gondolkodik, erkölcsileg akkor is világos: aki állatot vállal, annak nem az erdő széle a „visszavételi pont”.
Mit lehet tenni, ha már nem tudjuk tartani?
Először is ne várjuk meg, amíg a helyzet kezelhetetlenné válik. Keressünk fajspecifikus mentőhelyet, állatvédő szervezetet, egzotikus állatokkal foglalkozó közösséget, hozzáértő gazdit. Beszéljünk állatorvossal, tenyésztővel, terrarisztikai szakemberekkel. A felelős továbbadás időt és utánajárást kér, de még mindig ezerszer jobb, mint egy cipősdobozos „szabadság”.
A megelőzés a legjobb megoldás
Vásárlás előtt őszintén fel kell mérni: meddig él az állat, mekkorára nő, mennyibe kerül a tartása, mit eszik, kell-e élő eleség, bírjuk-e a szagokat, zajokat, villanyszámlát, állatorvosi költséget, nyaralás alatti ellátást. Egy teknős például nem addig tart, amíg a gyerek lelkes. Sokszor tovább.
A terráriumi állatok különlegesek, szépek, izgalmasak. Pont ezért nem szabad őket eldobható hóbortként kezelni. A szabadság nem mindig ajándék. Néha halálos ítélet. Ha pedig felelős gazdik akarunk lenni, akkor nem a természetre bízzuk a saját döntésünk következményét.
