Sok gazdi előbb-utóbb megjegyzi: „Pont olyan, mint én.” A félénk emberhez óvatos macska kerül, a pörgős gazdi mellé energikus kutya, a nyugodt családhoz békés természetű állat. Véletlen lenne? A pszichológia és az állatviselkedés-kutatás szerint egyáltalán nem.
Amikor társállatot választunk, ritkán döntünk teljesen racionálisan. A küllem, a viselkedés, sőt még az első benyomás is hat ránk – sokszor úgy, hogy észre sem vesszük. Ilyenkor nem csak állatot választunk, hanem egy kapcsolatot.
Az ismerősség megnyugtat
Az emberek ösztönösen vonzódnak ahhoz, ami ismerős. Ez nemcsak emberi kapcsolatokban igaz, hanem az állatválasztásnál is. Egy olyan kutya vagy macska viselkedése, amely emlékeztet a saját tempónkra, érzelmi működésünkre, biztonságérzetet ad.
Egy visszafogott ember gyakran érzi magát komfortosabban egy nyugodt, kevésbé tolakodó állat mellett. Egy határozottabb, aktív személy pedig könnyebben kapcsolódik egy kezdeményezőbb, energikus kedvenchez. Ez nem tudatos számítás, inkább ösztönös felismerés.
Tükör vagy kiegészítés?
Érdekes módon nem mindig a „másolatot” keressük. Van, amikor épp az ellenkezőjét: azt az állatot, aki kiegészít minket. Egy szorongóbb gazdi mellé gyakran kerül stabilabb, kiegyensúlyozott kutya, aki biztonságot sugároz. Máskor viszont az állat tükröt tart, és felerősíti a gazda belső állapotait.
Ez a dinamika oda-vissza működik. A gazda hangulata, reakciói és napi ritmusa hatással vannak az állatra, amely idővel alkalmazkodik, finoman igazodik hozzá.
Mit mond erről a pszichológia?
A kötődéselmélet szerint az emberek nemcsak más emberekhez, hanem állatokhoz is hasonló mintázatok mentén kapcsolódnak. Aki bizonytalanabb kötődésű, gyakran érzékenyebb, fokozott figyelmet igénylő állatot választ. A magabiztosabb személyiségek könnyebben kezelik az önállóbb kedvenceket.
Ez nem „jó” vagy „rossz” választás kérdése, hanem kompatibilitásé. A gond ott kezdődik, amikor a gazda nincs tisztában a saját működésével, és olyan állatot választ, amelynek igényeit nem tudja hosszú távon kielégíteni.
Amikor a hasonlóság csapdává válik
A hasonló temperamentum nem mindig előny. Egy feszült gazda és egy érzékeny kutya könnyen egymás szorongását erősítheti. Ilyenkor az állat viselkedése romlik, a gazda pedig tehetetlennek érzi magát. Ez különösen igaz olyan helyzetekben, amikor a gazda maga is stresszes életszakaszban van. Az állat nem tudja „levetkőzni” a környezet hatásait, csak reagál rájuk.
Tudatos választás, jobb kapcsolat
A felismerés már fél siker. Ha tisztában vagyunk a saját életmódunkkal, energiaszintünkkel és határainkkal, sokkal könnyebb olyan állatot választani, akivel valóban harmonikus kapcsolat alakulhat ki.
A társállat nem projekt, nem javítóeszköz és nem pótlék. Kapcsolat, amelyben mindkét fél alkalmazkodik – de csak akkor működik jól, ha a kiindulópont reális.
Amit jó, ha magunkkal viszünk
Nem véletlen, hogy gyakran „hozzánk hasonló” állatot választunk. Az ismerősség biztonságot ad, a hasonlóság kapcsolatot teremt. A legjobb döntések azonban akkor születnek, amikor nem csak az állatot nézzük, hanem saját magunkat is.
