Képzeljünk el egy sötét szobát. Felkapcsoljuk a villanyt – és a kanapé alatt két zöldes-sárga pont villan vissza ránk. Nem démon, nem túlvilági jelenség. Csak a macska. De a látvány akkor is kicsit hátborzongató. A macskák szemének „izzása” valójában nem fénykibocsátás, hanem fényvisszaverés. És ez az apró optikai trükk az egyik legzseniálisabb evolúciós fejlesztés, amit egy ragadozó kaphat.
A jelenség, ami életet mentett
1933-ban egy Percy Shaw nevű angol férfi egy ködös éjszakán vezetett Yorkshire-ben, amikor az út széléről két fénylő pont villant vissza rá. A fény egy macska szeméből érkezett – és megakadályozta, hogy a férfi az árokba hajtson. Shaw ebből az élményből találta fel a ma is ismert úttestbe épített fényvisszaverő prizmákat, a „macskaszemeket”. A technológia ma is ugyanazon az elven működik: a beérkező fényt visszairányítja a forrás felé. De mi történik valójában a macska szemében?
A retina mögötti titok: tapetum lucidum
Minden szem – a miénk is – rendelkezik retinával. Ez a szem hátsó részén található, fényérzékeny sejtekből álló réteg alakítja át a fényt idegi jelekké. A különbség ott kezdődik, ami mögötte van.
A macskák retinája mögött található egy speciális, tükörszerű sejtréteg, a tapetum lucidum. Az emberi szem ilyet nem tartalmaz. Amikor a fény belép a macska szemébe, és nem nyelődik el elsőre a retinában, a tapetum lucidum visszaveri azt – így a retina másodszor is „megkaphatja” ugyanazt a fényt. Ez a második esély drámaian növeli a fényérzékenységet.
A sötétben látott „világítás” valójában a visszavert fény – gyakran zöldes vagy sárgás árnyalatú, de egyes macskáknál akár kékes vagy narancsos tónusú is lehet. A szín függ a tapetum szerkezetétől és a szem pigmentációjától.
Tényleg látnak a sötétben?
Nem teljes sötétségben – még egy macska sem varázsló. De olyan minimális fényben is tájékozódnak, ami számunkra már gyakorlatilag feketeségnek tűnik. A macskák retinájában jóval több pálcika nevű fényérzékeny sejt található, mint csap. A pálcikák kiválóan érzékelik a gyenge fényt és a mozgást, viszont kevésbé alkalmasak részletgazdag, színes látásra. Ezért van az, hogy a macskák éjszaka remek vadászok – de nappal nem feltétlenül látják olyan élesen a részleteket, mint mi.
A függőleges pupilla: precíziós vadászeszköz
A macskák pupillája erős fényben keskeny, függőleges résre szűkül. Ez nem pusztán stíluselem.
A rés alak segít:
- szabályozni a bejutó fény mennyiségét,
- növelni a mélységélességet,
- pontosabban felmérni a távolságot.
Ez különösen fontos lesből támadó ragadozók számára. A függőleges pupilla javítja a zsákmány távolságának becslését alacsony testmagasság mellett.
Érdekesség, hogy a nagy testű macskafélék – például az oroszlán – kerek pupillával rendelkeznek. A pupilla formája összefügg a vadászati stratégiával és a testmérettel.
Nem csak a macskák kiváltsága
A tapetum lucidum más állatokban is megtalálható: kutyákban, szarvasmarhákban, lovakban, sőt egyes vízi emlősökben is. A funkció mindenhol ugyanaz: a gyenge fény jobb hasznosítása. Az ember és a legtöbb főemlős viszont nappali életmódhoz alkalmazkodott, ezért nincs szükségünk ilyen „optikai turbóra”.
Macskaszem ihlette technológia
A 20. század közepétől kezdve a mérnökök újra és újra visszanyúltak a természethez inspirációért. A fényvisszaverő közúti elemek után ma már olyan kamerákat is fejlesztenek, amelyek mesterséges reflektív réteget használnak a gyenge fényviszonyok javítására.
Egyes kutatások szerint a macskák pupillaformája inspirálhatja a jövő optikai rendszereit – például autonóm járművek vagy robotikai érzékelők fejlesztésében. Az evolúció több millió év alatt optimalizálta azt, amit a mérnökök most próbálnak utánozni.
Akkor most mit lát a kanapé alatt?
Amikor legközelebb két fénylő pont villan vissza a sötétből, jusson eszünkbe: nem a macska szeme világít. Mi világítunk bele – ő pedig kétszer is felhasználja azt a fényt.
A macska nemcsak aranyos lakótárs. Egy csendes, éjjellátó precíziós ragadozó, beépített optikai fejlesztésekkel. És igen, néha ez kifejezetten jól jön – például amikor hajnali háromkor észreveszi, hogy valami „mozog” a lakásban. Akkor is, ha az csak egy porszem.
