Ha van állat, amelyik képes úgy viselkedni, mintha egyszerre lenne szobatárs, főnök, misztikus erő és hajnali kettőkor induló rockzenekar, az a macska. Nem csoda, hogy évszázadok alatt annyi tévhit tapadt hozzájuk, mint szőr a fekete nadrágra. Most végre rendet rakunk: jöjjenek a legmakacsabb macskamítoszok, tudománnyal és egy csipet hobbiallat.hu-s humorral fűszerezve.
1. „A macska imádja a tejet!” – Hát… nem.
A klasszikus kép, ahogy a cica jókedvűen lefetyeli a tejet, valójában inkább Disney, mint valóság. A legtöbb macska laktózérzékeny, mert elválasztás után már nem termeli azt az enzimet, ami a tejcukor lebontásához kell. A romantikus tejivás helyett tehát jön a káosz: hasmenés, puffadás, hányás – és a gazdi értetlen tekintete.
A macskák ráadásul profi fájdalomtitkolók. A természetben ugyanis gyanús lenne, ha valaki nyíltan panaszkodna: „bocs srácok, kicsit fáj a hasam”. Szóval ha a kedvenced látszólag lelkesen nyalja a tejet, még simán lehet, hogy rosszul van tőle. A tej tehát nem szeretet – inkább csapda.
2. „A macskák éjszakai állatok.” – Nem is!
A gazdik sokszor úgy érzik, a macskák olyanok, mint a bulizó szomszéd: nappal alszanak, éjjel randalíroznak. Csakhogy a macska nem éjszakai, hanem szürkületi (krepszukuláris) állat. Vagyis akkor aktív igazán, amikor mi még a fogmosásnál tartunk, vagy már a reggeli kávé után próbáljuk összeszedni az életkedvünket. Ennek evolúciós oka van: a fő zsákmányállatai – madarak és rágcsálók – hajnalban és alkonyatkor mozgolódnak. A macska látása pedig pont ehhez idomult.
Ha zavar, hogy este turbó üzemmódra kapcsol, próbáld meg a „vadászat–evés–alvás” ritmust imitálni: egy játékos üldözős etap este, majd egy kis vacsora. Sokszor csodát tesz.
3. „Ha dorombol, akkor boldog.” – Többnyire igaz… de nem mindig.
A dorombolás a macskakommunikáció egyik legszebb része, és persze legtöbbször valóban azt jelenti, hogy a cica elégedett. De a kép árnyaltabb.
A macskák stresszben, fájdalomban, félelemben is dorombolhatnak – önnyugtatásként. Egyfajta macskameditáció: „Nyugi, nyugi, túléljük, minden rendben lesz.” Sőt, néha kifejezetten kérő jelzés: „Gazdi, nézz rám! Kaja lenne? Esetleg extra kényeztetés?”
Szóval: a dorombolás jó kiindulópont, de a testbeszéd árulkodik igazán. Ha a farka idegesen csapkod vagy a füle hátracsapódik, az a „nem vagyok boldog, barátom” macskás megfelelője.
4. „A macskák nem kötődnek úgy, mint a kutyák.” – Dehogynem!
A „macska csak a házhoz kötődik, nem a gazdihoz” mondat valószínűleg egy sértett macskatulaj keserű sóhaja lehetett valamikor a középkorban. Pedig a modern kutatás teljesen mást mutat. Egy 2019-es vizsgálat kimutatta, hogy a macskák ugyanolyan erősen kötődnek a gazdájukhoz, mint a kutyák. A cicák stressz-szintje csökken, ha a gazdi jelen van, és sokuk kifejezetten keresi a közelséget.
Más kérdés, hogy ezt nem mindig zászlólengetős, ugrálós módon fejezik ki. Néha csak annyiban, hogy melléd telepszik, rád néz, majd elfordul, mintha azt mondaná: „Szeretlek, de azért ne ess túlzásba.”
A végére egy kis gazdis bölcsesség: A cicák nem misztikus, kiismerhetetlen lények – csak egyszerűen másképp kommunikálnak. A tudomány pedig egyre inkább segít megérteni őket. Mi pedig… próbálunk lépést tartani. És ha legközelebb a macska hajnali háromkor dagasztja az arcodat, csak gondolj arra: nem éjszakai, csak szeret. Kicsit furán. De hát ezért imádjuk őket.
