A gazdis élet egyik legszebb része, hogy az ember újra és újra elhiszi: na, most majd minden simán megy. Most majd nem lesz sár, nem lesz káosz, nem lesz hiszti, nem lesz meglepetés. Most majd kulturáltan lezajlik az a séta, az az etetés, az az indulás, az a nyugodt délután. Az állat pedig ilyenkor valahol mélyen, némán felnevet.
Mert vannak mondatok, amelyeket a gazdik újra meg újra kimondanak, noha a történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy nem kellett volna. Ezek a gazdis önbecsapás klasszikusai: rövidek, reményteliek, és általában legfeljebb pár percig maradnak érvényben.
1. „Csak egy gyors séta lesz.”
Ez az egyik legveszélyesebb mondat, amit ember kutya jelenlétében kimondhat. A „gyors séta” ugyanis a kutya számára rendszerint nem időegység, hanem egy laza keretjavaslat. A gazdi ilyenkor még abban a hitben él, hogy leugranak egy tízperces körre, aztán mindenki megy a dolgára. A valóságban ebből lesz három sürgős szaglászás, két váratlan leülés, egy bokornál filozofikus toporgás, egy másik kutyával való társadalmi egyeztetés, és persze az a pillanat, amikor a póráz végén álló lény hirtelen úgy dönt, hogy ma mégis a másik irány az igazi.
A gyors séta tehát létezik, csak ritkán ott, ahol kutya is van.
2. „Ma nem lesz sáros.”
Ezt a mondatot általában azok a gazdik mondják ki, akik még nem néztek rendesen lefelé. Vagy ugyan lenéztek, de úgy döntöttek, bíznak a sorsban. A kutya viszont ösztönösen tudja, hol van a környék leglucskosabb pontja. Nem kell hozzá nagy tócsa. Elég egy gyanúsan puha fűcsomó, egy félig felszáradt árokpart, egy tegnapról itt maradt barna valami, és máris kész a tavaszi műalkotás a mancsokon, a hason, rosszabb esetben az egész oldalon.
A „ma nem lesz sáros” valójában nem kijelentés, hanem vágyálom. Kicsit olyan, mint amikor az ember fehér cipőben indul neki az áprilisnak.
3. „Most biztos nem ugrik fel.”
Dehogynem. Ez tipikusan az a mondat, amit a gazdi általában egy szebb ruhában, világos nadrágban, frissen felvett kabátban mond ki. Gyakran közvetlenül azelőtt, hogy a kutya teljes testével, tiszta szívből és enyhén sáros mellkassal kifejezze a viszontlátás örömét.
A kutya fejében ez nem fegyelmezetlenség. Ez szeretet. Lelkesedés. Érzelmi őszinteség. Az ember fejében ugyanez viszont legtöbbször mosógép, folttisztító és egy nagyon fáradt sóhaj.
4. „Ezt biztos nem eszi meg.”
Ez az a mondat, amit a gazdik meglepően sokféle helyzetben képesek kimondani. Egy lehullott falevélre nézve. Egy teljesen értelmetlen papírdarabra. Egy gyanús állagú utcai valamire. A macska előtt hagyott szobanövényre. Egy doboz sarkára. Egy madártollra. Egy zoknira. Egy hajgumira. Az állat pedig ilyenkor gyakran úgy reagál, mint aki kihívást hallott.
A gazdis élet egyik alapigazsága, hogy nem attól ehet meg valamit egy állat, hogy annak van értelme. Hanem attól, hogy elérhető, érdekes, tiltott vagy egyszerűen csak ott van.
5. „A macska ma meglepően nyugodt.”
Ez az a pont, ahol minden rutinos macskatartó gyanút fog.
A nyugodt macska ugyanis gyakran nem nyugodt, csak éppen készül valamire. Lehet, hogy öt perc múlva lever valamit. Lehet, hogy beleül a frissen hajtogatott ruhába. Lehet, hogy hangtalanul eltűnik, majd a legváratlanabb pillanatban bukkan elő egy tiltott helyről. És az is lehet, hogy egyszerűen csak azért csendes, mert már rég megcsinálta a bajt, te pedig még nem vetted észre.
A macska nyugalma sokszor nem állapot, hanem előjáték.
Miért mondjuk ki ezeket újra meg újra?
Mert a gazdik valójában reményből működnek. Minden nap úgy indulunk neki, hogy ma majd ügyesebb lesz a kutya, kevésbé lesz kiszámíthatatlan a macska, szárazabb lesz a járda, rövidebb lesz a séta, kulturáltabb lesz az együttélés.
És valahol ez így van jól. Mert ha az ember teljesen reálisan látná előre a következő sarat, ugrást, lopást, szétszedést vagy váratlan menekülőmanővert, akkor talán sokkal óvatosabban fogalmazna. Csak akkor elveszne valami a gazdis lét egyik legfontosabb eleméből: abból a megható, rendszeresen cáfolt optimizmusból, amivel újra meg újra nekifutunk ugyanannak.
A terv összeomlik, a sztori megmarad
A gazdis élet ritkán alakul pontosan úgy, ahogy eltervezzük. De talán pont ettől ilyen szórakoztató. Mert abból, ami két perc alatt szétesik, általában később jó történet lesz. Vagy legalább egy olyan mondat, amin más gazdik rögtön felnevetnek, mert pontosan tudják, miről beszélsz. És ettől ezek a kis összeomlások valójában nem is annyira tragikusak. Inkább csak nagyon ismerősek.
