Ha te is így tudnál kapaszkodni, sosem csúsznál el a fürdőben.
A gekkók a természet igazi „spidermanjei” – olyan könnyedén másznak üvegen, plafonon és falon, mintha a gravitációt csak mi találtuk volna ki. De hogyan csinálják? A válasz egy lenyűgöző fizikai trükkben rejlik, amit a tudósok még ma is irigyelnek: a mikroszkopikus szőrökben a lábuk talpán.
Nanoméretű titok a lábujjakban
A gekkók lábujjain több millió apró szőr található – ezeket hívják setae-nak. Mindegyik szőr még kisebb szálacskákra, spatulákra ágazik, amik képesek olyan közel kerülni a felülethez, hogy a molekulák közötti gyenge vonzóerők – az úgynevezett van der Waals-erők – szó szerint „összeragasztják” a gekkót a falhoz. Nincs ragasztó, nincs trükk – csak tiszta fizika.
Miért nem ragad ott örökre?
A gekkók lába nem egy szuperragasztó: mozgás közben folyamatosan szabályozzák, melyik ujjrészük tapadjon, és melyik engedjen el. Ezt egy gyors, gördülő mozdulattal oldják meg, így képesek másodpercenként többször „fel-le kapcsolni” a tapadást. Olyan ez, mintha mi minden lépésnél mágnesesen tapadnánk a padlóhoz, majd egy pillanattal később kioldanánk – csak hogy továbbmehessünk.
Tudósok és szuperhősök inspirációja
A gekkók lába annyira lenyűgöző, hogy mérnökök és anyagtudósok évek óta próbálják lemásolni a szerkezetét. Készültek már „gekkókesztyűk” és „tapadócipők” is, amikkel az ember akár falra is mászhatna – persze még messze vagyunk attól, hogy reggelente a munkahelyre így induljunk.
Néha a legapróbb lábak hagyják a legnagyobb nyomot.
A gekkó minden mozdulatával emlékeztet rá, hogy a természet találékonysága messze túlszárnyalja a mi technológiánkat. És bár mi még csúszkálunk a csempén, ő már rég a plafonról néz le ránk, elegánsan, lábnyom nélkül.
