Barátkozzatok össze.
A csikók rendszeres ápolásának az a nagy jelentősége, hogy megszokja az emberrel a kapcsolatot, megtanul viselkedni, feladni a lábát, megtanulja az alapvető, istállón belüli vezényszavakat, és a nevét.
A fiatal, néhány hónapos csikót esetenként bizonyos kezelésekhez (féregtelenítés, lázmérés, bélyegzés, esetleg a kötőfék első alkalommal való felhelyezése, oltás stb.), vagy egyéb okból meg kell fogni, „rögzíteni” kell.
Ezt határozott, gyakorlott mozdulattal a csikó kb. hat hónapos koráig egy ügyes, jó fizikumú ember meg tudja tenni, a következő módon.
A csikó lehetőleg legyen a boxban. A gondozó a csikó egyik válla mellé áll, simogatja, nyugtatgatja.
Amikor a csikó olyan módon helyezkedik el, hogy orrával az egyik sarok felé áll, valamelyik boxfal mellett, akkor gyors mozdulattal egyik kézzel megmarkolja a csikó egyik fülét, másikkal a farokrépa tövét, amit felfelé „visszatör”, közben testével a falhoz szorítja a csikót.
A csikó előre menekülését megakadályozza a sarok, az oldalra menekülést a gondozó és a másik oldalon a fal, a hátrafelé menekülést pedig a feltört (felhajtott) faroktő.
Gyakorlott ember ilyen módon egy pillanat alatt akár 6-7 hónapos csikót is egyedül meg tud fogni, nyugodt állatot akár a szabadban, karámban is.
A kezelés elvégzése után a csikót elengedjük, közben megnyugtatjuk, simogatjuk. Az így megfogott csikó sokkal kevésbé fog félni, mint amelyiket szakszerűtlen módon félórákon keresztül üldöznek körbe-körbe a boxban vagy a karámban, míg végül nagy nehezen vadnyugati módszerekkel lelasszózzák és négyen-öten valahogy legyűrik.
Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)
