Egyszer a kutyám, Mogyoró, rám nézett, és megnyomta a „séta” gombot a beszélőpaneljén. Egy pillanatra elhittem, hogy tényleg beszélgetünk. Aztán amikor dacosan rányomott a „nem” gombra, miközben haza kellett volna mennünk, rájöttem: ez a kis szőrgombóc pontosan tudja, mit csinál. És lehet, hogy nem is vagyunk olyan messze attól, hogy tényleg értsük egymást.
Amikor az állat „beszél” – és az ember csak kapkodja a fejét
Kaliforniai kutatók szerint a kutyák már most felismernek és értelmeznek bizonyos szavakat – nem csak a hangunkból, hanem magából a jelentésből is. A „játsszunk” gombot boldog farkcsóválás követi, a „kint” szóra pedig már nyílik is a bejárati ajtó felé a tekintet. Persze akadnak kivételek: van, aki inkább a „kaja” gombot nyomogatja megállás nélkül.
De a tudósok nem álltak meg a kutyáknál. Most azon dolgoznak, hogy mi tanuljunk meg „állatul” beszélni – vagyis dekódolni, amit ők már régóta mondanak.
Delfinek, elefántok és az állati dialektusok
Kiderült, hogy a természet tele van nyelvjárásokkal. Az orkáknak, gibbonoknak és madaraknak saját régiós „tájnyelveik” vannak, akárcsak nekünk. Az elefántok mély, rezgő hangon hívják egymást, a palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) pedig saját „névjegyet” használnak: egyedi sípszót, amivel bemutatkoznak – és amit évtizedeken át megjegyeznek.
Dr. Laela Sayigh és csapata a floridai Sarasota-öbölben évek óta figyeli ezeket a vízi „beszélgetéseket”. Több mint ezer órányi delfinhangot elemeztek, és felfedeztek olyan sípszókat is, amelyek konkrét jelentést hordoznak. Az egyik például riadót jelent – erre a csapat elúszik. Egy másik viszont kíváncsiságot fejez ki: „Mi történik ott?” – kérdezik a maguk módján.
A kutatók szerint ez már egy kezdetleges nyelv: a delfinek valószínűleg nem csak hangokat adnak ki, hanem információt cserélnek.
A mesterséges intelligencia: az új állati tolmács
A mesterséges intelligencia most új szintre emeli az állati kommunikáció kutatását. Olyan algoritmusokat fejlesztenek, amelyek képesek felismerni, rendszerezni és értelmezni az állatok hangjait – sőt, idővel talán le is fordítják őket.
Képzeld el: egy app, ami megmondja, hogy a papagájod épp sértett, a macskád ironikusan nyávog, vagy a kutyád csak azért ugat, mert nem tetszik neki a műsor a tévében.
Ha ez sikerül, talán végre megtudjuk, mit gondolnak rólunk a kedvenceink, amikor a táljuk felett elhangzik a rettegett mondat: „most nem kapsz több jutifalit.” És ki tudja – lehet, hogy a mesterséges intelligencia egyszer majd lefordítja a delfinek tréfáit, a macskák panaszait és a kutyák örömkiáltásait is. Akkor pedig tényleg eljön a nap, amikor nemcsak mi beszélünk az állatokhoz, hanem ők válaszolnak – és talán még viccelnek is egyet.
