Gyakran úgy tűnik, hogy fogalmuk sincs az idő múlásáról vagy méréséről, pedig ez valójában nem így van.
Az, hogy a gazdi távozása után minden pillanat örökkévalóságnak tűnik addig, amíg vissza nem érkezik, pusztán a ragaszkodásuk miatt van, nem a pocsék időérzékük az oka.
Nagyon is precízen be tudják határolni, hogy mennyi az idő. Ha valami az életükben rendszeresen történik, gyakran már a bekövetkezte előtt készülnek rá. Nem azért, mert az órájukra pillantanak, hanem a kifinomult szaglásukkal érzik az időt.
Alexandra Horowitz, Being a Dog című könyvében leírja a kutyák időérzékelése és szaglása közötti összefüggést.
Szerinte minden napnak új illata van, ami az idővel folyamatosan változik, ezt képesek kiszimatolni a kutyák. Ami számunkra észrevétlen, az az ebeknek nagyon is sokatmondó. Mi mondjuk megtapasztaljuk, ahogy egész nap a lakásban ülve nem érzünk különösebb illatokat, ha nem állunk neki főzni vagy használunk illatosítót, de az utcáról az otthonunkba lépve mégis megcsap egy illat vagy szag. 5 millió érzékelősejttel ennyire vagyunk képesek. A kutyák ennek a sokszorosát könnyedén érzékelik és azonosítják 300 milliónyi szaglóreceptor birtokában. Mivel igen kontrasztos a különbség az ő javukra, így csak elképzelni tudjuk, hogy mennyire precíz és komplex érzékszervük az orruk.
Lényegében az illatokból tudják, hogy mennyi az idő, már amennyire ez egyáltalán számít nekik. Valószínűleg elég, ha tudják a szeretett ember érkezésének, az etetésnek vagy a sétának az idejét. Mondjuk, ha percre pontosan tudják, sem mondják meg, nem igaz?
