Sokan azt hiszik, hogy a ló egy állat, amit az ember irányít. Aki valaha is tartott lovat, az tudja, hogy ez kb. olyan, mintha azt mondanád: „a kutyám tanít engem sétálni”. A valóság ennél sokkal bonyolultabb, és sokkal inkább hasonlít egy hosszan tartó, kompromisszumokkal teli párkapcsolatra. Lássuk, hogyan is néz ki ez a különös dinamika!
1. A kezdeti fellángolás: „Minden tökéletes, ő az igazi!”
Amikor megérkezik az új ló az istállóba, a gazdi szeme csillog: „Olyan szép, olyan okos, olyan nyugodt!”. Az első napok eufóriában telnek. A ló pedig? Udvariasan figyel, feltérképezi az új terepet – és előkészíti a stratégiát.
2. A határok feszegetése: „Ki is irányít ebben a kapcsolatban?”
Ez az a szakasz, amikor a ló elkezdi finoman jelezni, hogy vannak ötletei a napi menetrenddel kapcsolatban. Lehet, hogy már harmadszor nem akar bemenni a bokszba, vagy egyszerűen csak hátul marad, amikor sétálni kéne. Egyértelmű: most dől el, ki viseli a nadrágot.
3. A kompromisszum művészete
A sikeres ló-gazdi kapcsolat alapja nem az irányítás, hanem a finom egyeztetés. Ha a ló azt mondja: „ma inkább csak legelgetnék egy kicsit”, a gazdi pedig azt: „ma ugratás van”, akkor jó esély van rá, hogy a végén egy kompromisszum szülessen: mondjuk egy kis kocogás a legelő felé.
4. A néma kommunikáció mestersége
Egy idő után a gazdi már egy szemrándításból érti, hogy a ló ma nincs kedvében. A ló pedig már a csizma hangjából tudja, hogy milyen napon van a gazdi. Ez a kapcsolat már távolról sem a „parancs-végrehajtás” logikáján alapul – ez kérem, kémia!
5. A bizalom, mint kulcsfontosságú elem
Ahogy egy párkapcsolatban is, a ló-gazdi viszonyban is a bizalom épül először – és ez határozza meg a közös munka minőségét. Ha a ló érzi, hogy partnerétől csak jó jön, örömmel fog dolgozni. Vagy legalább nem fog megmakacsolódni. Többnyire.
6. A főnök kérdése
Na igen, ki is a főnök valójában? Hivatalosan persze a gazdi. A gyakorlatban viszont előfordul, hogy a ló dönti el, merre megyünk, mikor állunk meg, és hogy egyáltalán bemehet-e a séta után a bokszba. A gazdi pedig boldogan asszisztál ehhez, hiszen tudja: a boldog ló = boldog gazdi.
A lótartás tehát sokkal inkább hasonlít egy hosszan tartó, mély kapcsolat művészetéhez, mint egy egyszerű „utasítás-végrehajtás” viszonyhoz. Aki ezt felismeri, nemcsak jobb gazdává válik, hanem talán jobb társsá is. Csak ne felejtsük el: bármennyire is szeretnénk, a kapcsolatban sosem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek szava van. Főleg, ha a másik fél 600 kiló és makacs, mint egy óvodás.
