Egyetlen ártatlannak tűnő simogatás a gidák halálos ítélete!
A hazánkban megtalálható leggyakoribb nagyvad az őz, szinte minden erdős részen láthatjuk őket, ha csak egy pillanatra is.
A suták legkorábban április végén, de leginkább május közepe és június közepe között hozzák a világra az utódaikat, akiket igyekeznek az avatatlan szemek elől elrejteni a bozótos, erdős vagy magas fűvel rendelkező területeken. Ez nem mindig sikerül maradéktalanul, mert időnként rájuk találnak a ragadozók vagy az emberek. A fűben összegömbölyödő, aprócska tüneményes gida csak látszólag van egyedül, valahol a környéken legelhet az anyja, aki visszatér hozzá, hogy gondoskodjon róla. Viszont ha az emberek nem tudnak ellenállni a kísértésnek és megsimogatják a kicsit, akkor az emberszag miatt már nem fog vele többé foglalkozni, így a gida el fog pusztulni!
Ezért most is, mint oly sokszor már, kérünk mindenkit, hogy ne nyúljanak az állatokhoz, bármennyire aranyosak is!
Lehet távolról gyönyörködni benne, elő lehet kapni a telefont, hogy vaku nélkül készüljön róluk pár fotó és ennyivel meg kell elégedni, ha nem kívánjuk az ártatlan jószág halálát.
Sok ilyen kicsi végzi állatkertben, vadasparkban, vagy magánháznál, ha egyáltalán életben marad, de a segítőszervezetek kapacitása is véges. Azon túl, hogy törvényileg is tiltva van, hogy bárki hazavigyen egy őzet, nem elhanyagolható tény, hogy vadállat és nem háziállat. A megfelelő körülményeket biztosítani számukra nagyon nehéz, az ellátásuk körülményes, a fogságot nehezen viselik, így a legegyszerűbb módja, hogy jót tegyünk velük, hogy békén hagyjuk őket!
