Ha valaha is azon tűnődtél, miért néz a ló mindig kicsit „ferdén rád”, a válasz egyszerű: nem bizalmatlan, csak úgy van összerakva. Az evolúció ugyanis nem a szimmetria, hanem a túlélés mestere. És a ló, mint zsákmányállat, inkább minden irányba figyel, minthogy előrefelé bámuljon, mint egy önelégült ragadozó.
Szélesvásznú látás – a természet moziüzemmódja
A ló szemei oldalra kerültek, hogy egyszerre pásztázhassa a horizontot, miközben legel. Így akár 350 fokos panorámában látja a világot – ez majdnem körkörös látótér. Ha egy árnyék megmozdul, vagy egy falevél suhan, a ló máris észleli. Mert ahol mindenki más a részleteket figyeli, ott ő az egész tájat olvassa, mint egy biológiai radar.
Két szem – két világ
A ló egyik szemével a múltat, a másikkal a jövőt nézi… na jó, nem egészen, de majdnem. Oldalt lévő szemei miatt többnyire monokulárisan lát, vagyis a két szem külön-külön képet közvetít. Csak egy keskeny sávban lát binokulárisan, azaz térben, ami a mélységérzékelést segíti. Ezért dobja fel a fejét, mielőtt akadályt ugrik: hogy behozza a képet a két szem közös látóterébe, különben szó szerint nem látja, mekkora a léc.
Az evolúció nagy trükkje
A ragadozók szeme előre néz, a zsákmányé oldalra. Az egyik vadászik, a másik túlél. A ló genetikailag úgy programozódott, hogy soha ne aludjon teljes nyugalomban. A fej oldalán lévő szemekkel egyszerre figyeli az eget, a földet és a mögötte lopakodó veszélyt. Az evolúció tehát nem elrontotta a dizájnt – csak úgy rendezte, hogy a ló már azelőtt menekülhessen, mielőtt megértené, mi elől.
A látás tudománya
A ló szeme az egyik legnagyobb a szárazföldi emlősök között, ezért gyengébb fényben is jól lát. Látása dichromata, vagyis csak kétféle csapsejtje van: a kéket és a sárgát jól érzékeli, de a piros számára csupán egy különös árnyalat. Vakfoltja közvetlenül előtte és mögötte helyezkedik el, innen ered a klasszikus lovas tanács: nem tanácsos hátulról közelíteni, ha az ember kedveli az ép bordáit. A szem hátsó részén található tapetum lucidum nevű fényvisszaverő rétegnek köszönhetően éjszaka is jól tájékozódik, ezért villan fel a szeme, ha fény éri. A mozgó tárgyakat pedig sokkal érzékenyebben észleli, mint az ember, mert amikor valami egyik látótérből átkerül a másikba, számára az hirtelen villanásként jelenik meg – innen a híres „megugrás”.
Hogyan bánjunk vele okosan?
A lovak nem hisztisek, csak hiperszenzitívek. Ha hirtelen lépünk elé vagy mögé, az számára egy támadásnak tűnik. Ha engedjük, hogy felemelje a fejét ugrás előtt, az nem makacsság, hanem biológiai szükséglet. A színek használatánál is érdemes figyelni: a kék és sárga kombinációt könnyebben érzékeli, a pirosat viszont alig. A lovakkal való munka tehát nemcsak türelmet, hanem némi optikai ismeretet is kíván.
A ló szeme nemcsak figyel, hanem tanít is: hogy az éberség, a gyors döntés és a kitartó figyelem néha fontosabb, mint az, hogy mennyire „szemrevalóak” vagyunk. Szóval legközelebb, amikor egy ló rád néz oldalról, ne sértődj meg – lehet, hogy épp életben maradni próbál.
