Fontos a megfelelő adagolás.
Az abraktakarmányokat nagyon szereti a ló, a csikó. Ha tehetné, szinte egész táplálóanyag-szükségletét ezekből fedezné. Ez viszont drága és nem is egészséges megoldás lenne.
Az abrakból, melaszból bezabál a ló, savós patairha-gyulladást kaphat. Sohase bízzuk a lóra, a csikóra az abrakfogyasztás mérvét, hanem az abrakot mindig adagolva etessük. Az abrakadag nagyságának megállapításában a következő meggondolások vezessenek bennünket:
- az abrak drága takarmány,
- szállítással tudjuk a felhasználás helyére juttatni, ez még tovább drágítja,
- bizonyos rendszabályok betartása mellett lehet etetni.
Az abrak drága takarmány, mert egységnyi energiát drágábban tudunk vele az állatba juttatni (ez a szabály a fűevő állatok esetében áll fenn).
Vagy termesztett abraktakarmányokat etetünk, vagy készített abraktakarmányokat, amelyeket takarmánygyárak, keverőüzemek állítanak elő. Gyakorta kettős fuvar (oda-vissza fuvar) költsége terheli őket.
Etetett adagjukat mindig az állat korához, munkahasználati tulajdonságához alakítva állapítsuk meg. Egyedileg és lekötve etessük.
Az abraktakarmányok előnyei:
- speciális táplálóanyag-juttatására igen alkalmasak,
- kis teriméjűek, nem okoznak nagy holt súlyt,
- az egygyomrú ló jól ki tudja használni ezeket,
- gyorsabban emészthetők.
Összevetve az abraktakarmány-etetés előnyét és hátrányát, szabályképpen a következőket állapíthatjuk meg:
- Az abrak a lónak jó takarmánya, amelyet bizonyos célból, bizonyos esetben kell adni.
- A csikó kora, a ló használata előír, meghatároz bizonyos minőségi és mennyiségi abraketetést.
- A szükség is beleszólhat az abrak adagjának a nagyságába.
A ló, a csikó fejadagjának összeállítását sohasem úgy kezdjük, hogy adunk abrakból bizonyos mennyiséget, hanem úgy, hogy adjunk zöldtakarmányt, télen szénát és egyebet, s végül speciális célból vagy szükségből még adunk meghatározott mennyiségű abrakot is. A csikóikkal fiatalabb korban nem tudunk olyan tömegű legelőfüvet, szénát elfogyasztatni, amely fedezné táplálóanyag-szükségletüket. Részükre tehát kevesebb vagy több abrakot kell adni.
Az állandó nehéz munkavégzés ugyancsak megköveteli a koncentrált energiatartalmú abrak etetését. Az is előfordulhat, hogy nincs elegendő zöldtakarmány, vagy annyira rossz a széna (ázott, kilúgozott, földes), hogy a táplálóanyag jelentős részét – szalmafélék mellett – abrakkal kell pótolni. Ez a szükséghelyzet igen természetellenes, s emellett még nagyon drága is, ezért csak elkerülhetetlen helyzetekben alkalmazzuk.
A lóval, csikóval etethető abrakokat három csoportba soroljuk:
- szemestermények,
- malomipari takarmányok,
- tápok.
Dr. Ócsag Imre: A gazdasági ló (Gazda Kiadó)
