A játékot gyakran tekintjük az emberi gyerekkor luxusának: valami, amit kinövünk, amikor „felnőtté” válunk. Csakhogy az állatvilágban a játék sokkal több, mint puszta időtöltés. Az etológusok szerint a játék a túlélés egyik fontos eszköze – és közben néha olyan jeleneteket produkál, hogy az állatkerti látogatók a hasukat fogják a nevetéstől.
Elefántcsúszda és poliplabda
A kutatások kimutatták, hogy az állatvilág legkülönfélébb tagjai játszanak. Az elefántok például képesek szándékosan csúszkálni a sáros lejtőkön, mintha csak egy óriáscsúszdán szórakoznának. A delfinek előszeretettel kergetik a buborékgyűrűket, amelyeket saját maguk fújnak. A polipoknál pedig figyeltek meg olyat, hogy visszalökdöstek egy műanyag palackot az akvárium faláról – újra és újra, mintha csak egy víz alatti focimeccset játszanának. Ezek a viselkedések nem a létfenntartás közvetlen részei, mégis energiát fordítanak rájuk. De vajon miért?
A játék komoly dolog
A szakértők szerint a játék több fontos funkciót is betölt. Egyrészt segít az állatoknak begyakorolni azokat a mozdulatokat, amikre a túléléshez szükségük lesz: a kölyökkutyák birkózása például remek edzés a vadászat előtti ugrásokhoz. Másrészt társas jelentősége is van: a közös játék erősíti a csoport összetartását, segít tisztázni a rangsort, és megtanítja, hogyan kezeljék a konfliktusokat. Amikor két majom kergetőzik, az nemcsak jó móka, hanem egyben diplomáciai gyakorlat is.
Játék közben tanulni a váratlanra
A játék különleges értéke abban rejlik, hogy felkészít a kiszámíthatatlan helyzetekre. Egy delfin, amely buborékgyűrűkkel bohóckodik, valójában azt gyakorolja, hogyan reagáljon a hirtelen változó ingerekre. A játék kaotikus, kiszámíthatatlan és tele van fordulatokkal – pont, mint az élet. Ezért van az, hogy még a felnőtt állatok is játszanak: számukra ez nem gyerekes hóbort, hanem állandó edzés a túlélésre.
Emberi párhuzamok – amikor a cicád a legjobb coach
Ha valaha próbáltál úgy elpakolni otthon, hogy közben a macskád egy tollas bottal játszott, akkor tudod, hogy a játék néha sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint hinnénk. A kedvenceink játék közben nemcsak szórakoznak, hanem formálják az agyukat, a testüket és a kapcsolatukat velünk. Talán épp ezért olyan felszabadító érzés a gazdinak is, ha beszáll a játékba: a nevetés és az együtt töltött idő mindkét félnek hasznára válik.
Komoly bohóckodás
Az állatok játékossága emlékeztet minket arra, hogy az életet nem kell mindig halálosan komolyan venni. A játék a természet trükkje arra, hogy szórakozva tanítson, és közben összehozza a közösséget. Szóval legközelebb, amikor a kutyád őrült szaltókat vág a kertben, vagy a papagájod látszólag értelmetlenül rázza a játékát, jusson eszedbe: ez az ő módjuk arra, hogy felkészüljenek az élet nagy játszmáira – és hogy közben egy kicsit ők is jól érezzék magukat.
