A kecske nem hülye – csak másképp okos.
Ha azt hiszed, hogy a kecske csak egy ugrálós, füvet rágcsáló, szakállas jószág, aki néha lever egy-két vödröt, nos, ideje újragondolni. A kecske valójában egy filozófus bundában, csak épp a módszerei… kissé szokatlanok. Megmászik, amit lehet. Rááll, amire nem lehetne. Megeszi, amit más még csak meg se nézne. És közben olyan nyugalommal szemléli a világot, amit bármelyik jógamester megirigyelne.
Kecske, mint életvezetési tréner
Vegyünk egy klasszikus szituációt: Béla, a kecske, üldögél a kerti asztalon (mert miért is ne?), miközben a gazdája épp azon bosszankodik, hogy a frissen kiteregetett ruhákat valaki… vagy inkább valami… kóstolgatni kezdte. Béla rezzenéstelen arccal bámul a semmibe. Azt üzeni: „Ne ragadj le a részleteknél. Túl sokat agyalsz, ember.”
A kecskelogika: bárhová fel lehet mászni, ha elég elszánt vagy
A kerítés teteje? Nem akadály. A tyúkól teteje? Inkább kilátó. A szalmabála? Egyértelműen trón. A kecske nem kérdez, nem mérlegel – csak megy. Mintha csak azt mondaná: „Ha úgy érzed, nem vagy a helyeden, mászd meg a legközelebbi dolgot, és nézz le fentről!”
A békés lázadás mesterei
A kecskék nem szerveznek forradalmat, de mégis mindennap lázadnak – szelíden, de következetesen. Nem kérnek engedélyt. Nem várnak jóváhagyásra. Nem stresszelnek, ha valami nem úgy sikerül, ahogy kéne – legfeljebb megrágják. És ha már megrágták, akkor lehet, hogy meg is eszik.
Kecskék, akik tanítanak
- Béla: aki sosem kapkod, sosem izgul, és mindig megtalálja a legmagasabb pontot – legyen az egy hordó vagy a gazdi motorháztetője.
- Manci néni: az idős, bölcs kecske, aki már túl van három kerítésen, két virágágyáson és egy egész csapat türelmetlen csirkén.
- Dani: a kis kecske, aki még csak tanulja az élet nagy dolgait, de már most tudja: ha valamit nem értesz, rúgd meg finoman.
És mi, emberek?
Lehet, hogy a kecskék nem beszélnek, nem írnak könyveket, és nem csinálnak motivációs előadásokat – de ha egy picit figyelsz rájuk, megtanítanak valamire, amit mi hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy nem kell mindig komolyan venni az életet. Néha elég csak lazán – mint Béla.
