31 éve láthattak utoljára a Fővárosi Állatkert látogatói tapírborjút.

Ezért is nagyon várták az állatkert dolgozói a kis jövevény érkezését, aki néhány nappal ezelőtt, 2018. szeptember 2-án látta meg a napvilágot.

Az első hírek szerit a pici tapír lábra állt, táplálkozott és gyarapodni kezdett, azonban váratlanul, 6 napos korában örökre elment.

Az újszülött állat tehát kezdetben elég életerősnek tűnt, ezért a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársai nagyon bizakodóak voltak. A tapírborjú azonban a hétvégére láthatóan gyengülni kezdett, végül már az állatorvosoknak is be kellett avatkozniuk és mesterséges táplálással egészítették ki az anyatejet.

“Mint kiderült, a kistapír olyan egészségi problémákkal született, amelyet az anyai gondoskodás és sajnos az állatorvosok és a gondozók életmentést célzó erőfeszítései sem tudtak ellensúlyozni. A kicsi szombaton pusztult el, de a bejelentéssel meg akartuk várni a boncolási, illetve a laboreredményeket” – közölte a budapesti állatkert.

A tájékoztatás szerint a boncolás a szív- és vázizmok elfajulását, valamint súlyos fokú májelfajulást állapított meg a kistapírnál.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben – kisebb-nagyobb megszakításokkal – 1890 óta foglalkoznak tapírok tartásával. Az idők során többnyire dél-amerikai tapírok képviselték ezt az állatcsoportot, de 1912-ben megesett, hogy dél-amerikai és indiai tapír is élt Budapesten egyazon időben. Hagyományos bemutatási helyük az Elefántházban, illetve egy ideig a Zsiráfházban volt, ide értve természetesen a házakhoz tartozó kifutókat is. Több mint másfél évtizede az 1997-ben átadott Dél-Amerika kifutó a lakóhelyük.

A Fővárosi Állatkertben jelenleg három tapír él. A borjú szülei közül Suki 2009 óta, Géza pedig 2001 óta lakik Budapesten.

A tapírok négy faja közül az állatkertekben általában a dél-amerikai, más néven síkföldi vagy közönséges tapírt (Tapirus terrestris) szokták bemutatni: ehhez a fajhoz tartoznak a budapesti tapírok is. Dél-Amerika csapadékosabb vidékein, a Kolumbiától egészen Argentína északi részéig terjedő terület erdőségeiben és mocsaras vidékein őshonosak. Mivel élőhelyük egyre zsugorodik és egyes vidékeken vadásznak rájuk, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által létrehozott, a fajok veszélyeztetettségének mértékét kifejező értékelési rendszerben a dél-amerikai tapírt az úgynevezett sebezhető fajok között tartják számon.

A nőstények átlagosan 13 hónapig vemhesek, és ellésenként egy, nagy ritkán két utódot hoznak világra. Az újszülöttek – a lényegében egyszínű felnőttekkel ellentétben – csíkosak, illetve a lábaikon foltokat viselnek. A fiatal tapírok 6-8 hónapig, esetleg még ennél is tovább vesznek magukhoz anyatejet, de már viszonylag hamar megpróbálkoznak a szilárd táplálékkal is, amelynek aránya aztán fokozatosan nő a tej arányához képest. A fiatalok általában másfél éves korukra válnak teljesen önállóvá, az ivarérettséget pedig 2-3 évesen érik el. A tapírok élettartama akár a 30 évet is meghaladhatja.

Forrás: mti és zoobudapest.com

Kezdőképünk illusztráció.