Nagymacskák tartása nem adatik meg akárkinek.
Leginkább állatkertek és vadasparkok rendelkeznek tartási engedéllyel, de olykor akadnak kivételek.
A szibériai állatkertben született kis ragadozót ellökte magától az anyja, így került egy hölgy gondozásába, aki már rendelkezett megfelelő tapasztalattal és tudással a nagyobb macskafélék gondozását illetően.
A köznyelvben egyébként fekete párducként emlegetett nagymacskák tulajdonképpen a leopárdok vagy jaguárok fekete példányai, akik a melanizmus miatt nélkülözik a pöttyöket. Nem kimondottan háziállat, de Luna mégis azzá vált. Kiscicaként gyakori cumisüveges etetést igényelt, speciális, vitaminokkal dúsított tejjel és tápszerrel.
A szerető és kitartó gondoskodás meghozta gyümölcsét, a kiscicából napról-napra egyre nagyobb párduc lett.
Elegendő teret kapott ahhoz is, hogy a természetéhez híven nagyobb területeket járjon be és hódolhasson a mászásnak, vadászatnak.
Nem csak az új gazdájával kötött barátságot, hanem a ház rottweilere, Venza is a szívéhez nőtt. Kezdetben csak óvatosan mertek közeledni egymáshoz.
Az idő múlásával azonban elválaszthatatlanok lettek.
Természetessé vált, hogy ők együtt játszanak és fedezik fel a világot.
Hogy állatkertbe kerül-e vagy a háznál marad örökre, arról nincs információnk, mindenesetre jó látni, hogy új esélyt kapott az életre.
Forrás: BoredPanda
