Ha egy madárra azt mondjuk, hogy „mintha egy mesekönyvből repült volna ki”, akkor a Gould-amadinára gondolunk. Ez a gyönyörű, színpompás tollgolyó nemcsak látványos, hanem érdekes viselkedésével és csendes csivitelésével is rabul ejti a madárbarátok szívét. Nézzük, mit érdemes tudni róla, mielőtt beköltözik hozzánk!
Származás és természetes élőhely
A Gould-amadina (Erythrura gouldiae) Ausztrália északi, trópusi vidékeiről származik, ahol főként füves területeken, eukaliptuszerdők szélén él kisebb csapatokban. A vadon élő példányok ritkán láthatók, a természetvédelmi státuszuk pedig érzékeny: az élőhelyek pusztulása miatt populációjuk csökkenőben van.
Miért ilyen színes?
Mert miért is ne? A természet néha megenged magának egy kis művészi túlzást. A Gould-amadina hímjeinek tollazata valóban olyan, mint egy festőpaletta: piros, lila, zöld, sárga és kék is megtalálható rajta. Léteznek vörösfejű, fekete- és narancsfejű változatok is. A tojók visszafogottabbak – de még így is lenyűgözőek. Az erős színkülönbség főként a párválasztásban játszik szerepet: a hímek versenyeznek, ki a legszínesebb legény a vidéken.
Tartás otthon – madár vagy élő festmény?
A Gould-amadina kifejezetten dekoratív madár, de nem csak a szépsége miatt tartják. Csendes, békés, de aktív természetű madár, aki jól elvan fajtársaival – sőt, egyedül nem is ajánlott tartani. Legalább párban, de inkább kisebb csapatban érzi jól magát.
A kalitkának tágasnak kell lennie, mert szeret repkedni. Lehetőleg vízszintesen elnyúló legyen, tele ülőrudakkal, játékkal, fürdetőtállal és természetesen friss vízzel, magkeverékkel, lágyeleséggel.
Etetés – nem kér gourmet menüt, de ne is csak maggal kínáld
A megfelelő magkeverék alap, de egészítsük ki lágyeleséggel (főtt tojásos keverék), reszelt zöldséggel, gyümölccsel és csíráztatott magokkal. Időnként egy kis rovarfehérje (pl. lisztkukac vagy tojásos táp) is jól jöhet, főleg költési időszakban.
Fontos a kalcium és ásványi anyag pótlása is: madárhomok, szépia, tojáshéj mind jó megoldás. A változatos étrend nemcsak egészségesebbé, hanem színesebbé is teszi a tollazatot.
Szaporodás – romantikus, de kényes
A Gould-amadinák monogámok, de a szaporításuk nem egyszerű feladat. Speciális hőmérsékletet, páratartalmat és nyugodt környezetet igényelnek. A hímek énekkel udvarolnak, majd a tojó 4-6 tojást rak, amelyeken mindkét szülő felváltva kotlik.
A fiókák érzékenyek, különösen a pár első költéseinél. Gyakran használnak japáni sirálykákat nevelőszülőként, mert ők megbízhatóbban felnevelik a fiókákat.
Betegségek és érzékenység – avagy a szépség ára
A Gould-amadina nem bírja jól a huzatot, a hirtelen hőmérsékletváltozást vagy a stresszes környezetet. Hajlamosak lehetnek:
- légzőszervi betegségekre,
- tollvesztésre,
- atkásodásra,
- vitamin- és ásványianyag-hiányra,
- gyenge immunrendszer miatti fertőzésekre.
Ezért kiemelten fontos a tiszta környezet, megfelelő étrend és a nyugalom. Ha gyanús tüneteket észlelünk, forduljunk madarakra specializálódott állatorvoshoz.
Neked való?
Ha olyan madarat keresel, aki nem hangoskodik, nem rágja szét a bútorokat, viszont örömet okoz már a látványa is, akkor a Gould-amadina tökéletes választás lehet. Egy kis színfolt a lakásban – és az életedben is.
