Pedig próbálkoztak a betanításukkal.

Sok postahivatalban alkalmaztak macskákat a rágcsálók ellen. A feladatuk értelemszerűen az egerek távol tartása és kiirtása volt, amiért rendesen fizetést kaptak. Persze nem ők költötték el, hanem rájuk költötték a bérüket, de így a munkájukért cserébe gondoskodtak róluk.

Állhatnának az ember szolgálatában, csak nem akarnak.

Ennél azonban komolyabb feladatokat is szántak a cicusoknak az 1870-es években Belgiumban. Harminchét állatot gyűjtöttek össze a Liége környéki falvakból, hogy azokat vízálló tasakokkal felszerelve postásként kipróbálják.

Az elmélet maga a macskák tájékozódási képességeit és könnyű közlekedését használta volna ki, de hiába lennének alkalmasak a feladatra, ha ők magasról tesznek rá. A nagy ötlet végül fél sikerrel zárult, ugyanis minden cica és velük együtt minden levél megjelent Liége városában, azonban kiszámíthatatlan időben. Lényegében akkor kézbesítettek, amikor kedvük tartotta, és oda, ahova gondolták. Ez elég volt ahhoz, hogy elvessék az ábrándot, miszerint a macskákkal majd precíz és hatékony postaszolgáltatást fognak nyújtani.

Pedig a macskák is remek munkatársak lehetnek. Ahol, amit és ameddig épp úgy gondolják…

Forrás: BBC, kiemelt kép: Keystone