Fülkagyló híján nem gyakran látjuk, de attól még van nekik.

A látásuk mellett a hallásuk is igen fejlett a szárnyasoknak, még akkor is, ha a fülük az avatatlan szemek elől rejtve van.

A külső hallójáratuk nyílása általában tollal fedett, de a belső fülszerkezetük megegyezik az emlősökével. Nekik is a belsőfülükben van az egyensúlyi szervük, ami a repülésnél is komoly feladatokat lát el, a középfül pedig a hangok feldolgozásáért felel. A hasonlóság ellenére azért mégis vannak különbségek, amik elősegítik számukra a komplexebb hallást. Mielőtt azonban ebbe belemennénk, nézzük meg, hogyan is néz ki!

Egy kézhez szokott varjú simogatás közben készséggel mutatja meg a fülét:

Mégis, hogyan tesz lehetővé ez a látszólag kis rés olyan komoly hallást, ami a minden irányból érkező hangokat is képes azonosítani?

A tudósok válasza erre a madarak kissé ovális fejformájában keresendő, és abban, hogy a hangok valóban az ‘egyik fülükön be, a másikon ki’ haladnak. A két dobhártya közötti távon más frekvenciát ütnek meg a hangok, ezzel tudnak irányt és távolságot is meghatározni a madarak, hiszen a párválasztás, a családalapítás, a ragadozók közelsége, élelemszerzés és más hétköznapi dolgokhoz elengedhetetlen számukra.

Forrás: ScienceAlert