Született egy gyerek. Majd megszólalt: „Szeretnék egy állatkát!” – a szülő pedig elkezdett izzadni. Mert ugye egy kutya az kertet igényel, egy macska a kanapét foglalja el, a halak meg, valljuk be, nem adnak visszajelzést, ha történik valami drámai a Barbie-univerzumban. Ekkor jönnek képbe a kisemlősök.
De vajon melyik bundás jövevényt bízhatjuk rá egy kezdő gazdira, aki még csak most tanulja, hogy az élőlény nem „ki-be kapcsolható”, mint egy mesevideó?
Hörcsög: a „szülők kedvence”
Pici, cuki, elvan egyedül, nem kell neki diploma az etetéshez. Este beindul, mint egy mini futópadbajnok, nappal meg alszik, mint aki elfelejtett felkelni. Csakhogy: nem mindegyik fajta szereti, ha nyomkodják, a „megfogom-pörgetem” típusú szeretetet nem díjazza. Akkor ideális, ha megtanítjuk a gyereket, hogy ez nem egy plüssfigura, hanem egy érző kisélet. Várható élettartam: 2-3 év.

Tengerimalac: a dédelgethető dumagép
Ha valami puha, cuki és beszédes kell, akkor ő a nyerő! Egyedül viszont magányos, és ezt olyan szomorúan tudja kifejezni, mint amikor a gyerek megtudja, hogy nincs több csoki. Társasan tartsuk, tanítsuk a gyereket etetni, simogatni, és főleg: hallgatni rá, mert a tengerimalac valóban „beszél”! Várható élettartam: 5-7 év.

Patkány: az alulértékelt zsenipalánta
Ha egy értelmes, tanítható, ragaszkodó kisállatot keresünk, a patkány a titkos favorit. Tényleg lehet tanítani, ismeri a gazdáját, és nem fél a kapcsolatól. Viszont nem mindenkinek jön be a „patkány kinézet”, hiába aranyszínű és csillogószemű. Ha a gyerek hajlandó rá, óriási barátság születhet kettejük között. Várható élettartam: 2-3 év.

Törpenyúl: a plüssállat, ami ugrik
Imádni fogják. A füle, a szeme, a tappancsa… minden rá van hangolva, hogy a „cuki” szót középkategóriába sorolja. De ő sem játékszer! Sokat kell vele foglalkozni, szeret simogatást, de csak akkor, ha biztonságban érzi magát. A ketrec nem börtön, hanem kuckó, de szükséges a tér is: egy lakásnyuszi szaladni is szeret! Várható élettartam: 8-10 év.

Mit tanulhat belőle a gyerek?
Hogy felelősséget vállalni nem csak azt jelenti, hogy „eteted”. Hanem azt is, hogy figyelsz, tanulsz, alkalmazkodsz. A kisállat nem programozott játék, hanem egy élő társ, akinek hangulata, szokásai és igényei vannak. Ha ezt megtanulja a gyerek, nemcsak egy boldog kisállattal gazdagodik, hanem egy fontos életleckével is.
Szóval igen: jöhet kisemlős. De csak akkor, ha nemcsak az etetésé, hanem a szereteté is a gyerek feladata lesz.