Gyakorlati csoportosítás következik.

A ló kifejlődésének történeti távlata, valamint a háziasítás nehezen nyomon követhető volta lehetetlenné teszi, hogy származási alapon a jelenlegi lófajták pontos kialakulását nyomon követhessük.

Ezért meg kell elégednünk a fellelhető fajták gyakorlati csoportosításával és az egyes fajták leírásával.

Testnagyság szerint beszélünk:

– nagylovakról: 147,3 cm bottal mért marmagasság felettiekről,
– kislovakról: 147,3-120 cm közöttiekről,
– pónikról: 120 cm alattiakról.

A nagylovak fajtáit általában ismét két csoportba sorolják:

– a melegvérűek,
– a hidegvérűek csoportjába.

Ez az elnevezés megtévesztő. A testhőmérséklet alakulása ugyanis éppen a hidegvérűeknek magasabb valamivel, mint a melegvérűeknek. A besorolás tehát nem a testhőmérsékletre, hanem a szervezet felépítettségére és a vérmérsékletre vonatkozik.

A melegvérű fajtacsoportra jellemző a finom, száraz alkat, a vékony bőr, a rövid finom szőrzet, a száraz ízületek, a tömör, kompakt csontozat, az élénk vérmérséklet, a gyors reakciókészség, a kemény, kitartó szervezet, a gyors mozgás, a jó szaporodóképesség.

A hidegvérű fajtacsoport fajtái lazább szervezetűek, vastag bőrűek. Sok a bőr alatti kötőszövetük, vastag, de szivacsos a csontozatuk, nyugodtak, sőt némelyiknek lomha a vérmérséklete. Nagy vonóerőt képviselnek, de lassúak. Könnyen kezelhetők, a nehézmunka-végzésben is megbízhatóak.




Ezenkívül alkattípus, tehát használhatóság szerint is különbséget teszünk hátas és hámos fajták között, és ez utóbbit ismét két csoportba soroljuk, a könnyű hámos és a nehéz hámos fajták közé.

A besoroláskor a kisló és a póni megkülönböztetése okozhat gondot. A zavar ott kezdődött, hogy ami nem nagyló, azt nálunk póninak hívták, és mert nem voltak sem kislovaink, sem pónifajtáink, így nem is tettek ilyen különbséget és egyszerűen csak póniról beszéltek. Megjegyzendő, hogy más államokban is keverik néha a két fajtacsoportot.

A kislovakra a nagyság különbözőségén túl az a jellemző, hogy a testnagyságukhoz viszonyítva nagy vonóerőt képviselnek vagy sportteljesítményt nyújtanak. Kiváló takarmányértékesítők, kisigényűek. Jó szaporodóképességűek. Kezesek és jó munkakészségűek. Nagyobb részük biztos örökítésű, mert konstans fajták.

A pónik nem törpék, hanem arányos testfelépítésű, de alacsony lovak, amelyekről kevesen tudják, hogy komoly munkavégzés közben alakultak ki. Nagyságukat, testformájukat nagy biztonsággal örökítik. Kezesek. Munkában jóindulatúak, hosszú élettartamúak. Jó szaporodóképességűek. Ellenálló szervezetük különösen nagy érték.

Dr. Ócsag Imre: A gazdasági ló (Gazda Kiadó)