Az istálló építésénél nem szabad megfeledkeznünk a szükséges járulékos épületekről.

Semmiképp sem szabad elspórolnunk a szénatárolót. A szálas takarmánynak és a szalmának legalább egy színt célszerű építeni. A kazalba rakott takarmányból túl sok károsodik az időjárás által.

A kazal fóliával való takarása csak időlegesen nyújt megoldást, és az sem tökéletes. Rengeteg vesződséggel jár a kezelése, és egy fólia egy-két telet bír csak ki, tehát nem is olcsó megoldás.

Hobbiló-tartás esetén a magam részéről a kisbálás szálastakarmányt tartom a legmegfelelőbbnek, mert könnyen mozgatható, viszonylag kis helyen tárolható.

A nagybálában – ha megfelelően van elkészítve – talán jobb marad a takarmány minősége, de megfelelő tárolása igen nehézkes, helyigényes, nem beszélve arról, hogy mozgatása csak géppel lehetséges. (Nem számítva azt a lehetőséget, ha két-három ember görgeti a nagybálát.)

Az egyébként jó minőségű úgynevezett szabados széna készítése sok kézi munkát igényel, bár kétségtelenül a legjobb minőséget lehet így előállítani.

Természetesen az abrak megfelelő tárolásáról sem szabad megfeledkeznünk. Az abraktakarmányt célszerű ömlesztett állapotban tárolni, mert a zsákosan raktározott szemes terményben az egerek több kárt tudnak tenni a zsákok szétrágásával – ahol pedig termény van, ott egér is van. (Rosszabb esetben patkány.)

Jó megoldás az, ha egy helyiség egyik, 1-4 méter széles részét elrekesztjük oly módon, hogy a falra felszerelünk egymással szemben egy-egy “U” profilt, mintegy sínként, a kettő közzé a sínbe egymás fölé colos deszkákat engedünk, így 20 cm-enként emelhetjük a válaszfalat. Ebbe a részbe önthetjük be az abrakot, és ahogyan fogy, vehetjük ki a deszkákat.




Célszerű az istálló mellé építeni a szerszámost, nyergest is. Mindent úgy kell kialakítani, hogy a lóval való napi teendők, illetve a ló használata, ápolása minél könnyebben megoldható legyen – a ló és gazdája számára egyaránt.

Amit először le kell szögeznünk: túl nagy karám nincs, legfeljebb akkor legelőnek hívják. Viszont van minimális méret, amit még karámnak lehet használni. Véleményem szerint a legkisebb terület, ahol egy ló a mozgásszükségletét ki tudja elégíteni (az optimálistól nagyon távol eső módon) az egy 20×40 m-es karám.

Ekkora helyen már a ló nyereg alatti mozgatását is el lehet végezni. Ami ennél kisebb, az igazából csak napozó karámként használható, de akkor a ló mozgatásáról egyéb módon kell gondoskodni, például tereplovaglással.

Természetesen a kedvező ennek a területnek a többszöröse, hiszen egy jót vágtázni ennél sokkal hosszabb helyen lehet csak, arra pedig a lónak szüksége van (illetve lenne). Különösen a fiatal, fejlődésben lévő csikónak éltető eleme a mozgás. Egy 16 éves herélt már valószínűleg kevesebb mozgással, ezáltal kisebb területtel is beéri, mint egy hároméves csikó.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)