Semmi cicó!
A fossza (Cryptoprocta ferox) Madagaszkár legnagyobb ragadozója. Külsőre hasonlít egy nagyobb macskára, de valójában a fossza és a macskák között több eltérés is van és rendszertanilag nem közvetlenül a macskafélékhez tartozik. A fossza és a cibetmacska egyébként egy közös családba, az Eupleridae családba tartoznak.
A fossza és a cibetmacskafélék közötti hasonlóságok főként a küllemükben és a viselkedésükben mutatkoznak, de genetikai és rendszertani szempontból is rokonságban állnak egymással.
Az állat teste karcsú, hosszú lábakkal és erős karmokkal rendelkezik. Mérete változó, de általánosságban közepes méretű ragadozó. A felnőtt egyedek testhossza 70-80 cm között mozog, farka pedig további 70-90 cm-t tesz ki. Lábaik viszonylag rövidek, testmagasságuk a vállaknál általában 30-40 cm. A testsúlyuk 7-15 kg között változik, a nőstények általában kisebbek, mint a hímek.
Főként fákon élnek, és kiválóan másznak. Hosszú, izmos testükkel és erős lábaikkal rendkívül ügyesen mozognak a fákon és a földön egyaránt. Táplálkozásuk változatos: kis emlősöket, madarakat, tojásokat és rovarokat fogyasztanak.
Szaporodási gyakoriságuk változó, és több tényezőtől függ, például az élőhelyük minőségétől és a táplálék elérhetőségétől. Általánosan elmondható, hogy a nőstény fosszák évente egy alkalommal hoznak utódokat. A vemhességi idő körülbelül 3 hónap, és a nőstény általában 2-4 utódot hoz világra egy alomban. Az utódok születése után a nőstény gondozza őket, amíg teljesen önállóak nem lesznek.
A fosszák nem dorombolnak úgy, mint a macskafélék. Bár a fosszák is képesek különböző hangok kiadására, például morgásra, nem rendelkeznek a dorombolás képességével, amit a házimacskák és más macskafélék produkálnak. Kommunikációs eszközeik közé tartoznak a hangos kiáltások, morgások és egyéb vokalizációk, amelyeket az állatok különböző helyzetekben, például párzási időszakban vagy veszély esetén használnak.
A vadonban általában 15-20 évig élnek. Fogságban, ahol nincsenek olyan veszélyek, mint a természetes ragadozók vagy a környezeti kihívások, akár 20 évnél tovább is élhetnek.
A fosszát 1833-ban a francia természetbúvár, Évariste H. G. de Brongniart írta le először, hazánkban a Szegedi Vadasparkban láthatjuk. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, szabadon alig 2500 példánya él.
