A lóerő elnevezés mindig is gyanús volt. Hiszen ha egy autóban 120 lóerő van, akkor egy lóban… mennyi? Egy? Kettő? Fél? A tudomány szerint: sokkal több.
Egy 1993-as kutatás ugyanis kimutatta, hogy egy ló maximális teljesítménye elérheti a 18 000 wattot, ami nagyjából 24 lóerőnek felel meg. Másképp fogalmazva: egy ló több lóerős, mint amennyi lóerőt róla elneveztek.
De akkor miért csak „egy lóerő” a lóerő?
Mert a lóerő nem azt méri, hogy mennyit bír ki egy ló csúcsterhelésen, hanem azt, hogy mennyit tud tartósan, hosszú ideig leadni. A 24 lóerő csak rövid ideig tartható csúcsteljesítmény, amikor a ló mindent belead. Olyasmi ez, mint amikor te felrohansz a lépcsőn: pár másodpercig szuperhős vagy, aztán három percig levegőért könyörögsz.
Mit jelent ez egy hobbiállatos gazdinak?
Hogy a lovakban sokkal több erő van, mint amit ránézésre gondolnánk. A lóerő pedig inkább történelmi érdekesség, mint valódi állati mutató. A lényeg: ha legközelebb ránézel egy lóra, jusson eszedbe, hogy egyetlen testben 24 lónyi erő lakik – csak épp elegánsan elosztva.
Tényleg mindegyik ló 24 lóerős? Fajták között van különbség!
Természetesen nem minden ló egyforma. Egy Shetlandi póni és egy Shire ló nagyjából annyira hasonlítható össze, mint egy kistányér és egy mosógép dobja.
A nagyobb, izmosabb, munkára tenyésztett fajták – például a belga igásló vagy a Clydesdale – jóval nagyobb csúcsteljesítményt tudnak leadni, mint egy kecses arab telivér, aki inkább gyors, mint erős.
Általános irány:
- Nehéz igáslovak: nagyobb erő, nagyobb csúcsteljesítmény.
- Telivérek, sportlovak: gyorsabbak, de nem feltétlenül erősebbek.
- Pónik: meglepően erősek a méretükhöz képest, de a „lóerőversenyben” ritkán kerülnek dobogóra.
A 24 lóerő tehát inkább egy rekordérték, amit egy nagy, jól edzett ló tud rövid időre produkálni.
Hogyan mérik meg, hogy hány lóerős egy ló?
Na ez az a pont, ahol a tudomány és a humor találkozik. A lóerőt eredetileg James Watt úgy határozta meg, hogy egy ló képes volt egy bizonyos mennyiségű súlyt egy adott idő alatt felemelni vagy arrébb húzni. Ma már precízebb módszereink vannak.
A ló „teljesítménye” leginkább így mérhető:
- Erőmérő cellákkal – a ló húz vagy tol valamit, a szenzor pedig méri a nyers erőt.
- Futószalagos terheléses méréssel – hasonló az embereknél alkalmazott terheléses vizsgálathoz, csak több patazajjal.
- Gyorsulásból és tömegből számolva – ha tudod a ló súlyát és azt, milyen gyorsan képes felgyorsulni, matematikailag kiszámítható a teljesítmény.
A „Hány lóerős a lovad?” kérdésre tehát van egzakt válasz – de csak akkor, ha van kedved ráültetni egy futópadra és teleaggatni szenzorokkal. (A lovak erről általában nem nyilatkoznak lelkesen.)
Miért jó erről tudni hobbiállat-tartóként?
Mert egészen más érzés ránézni a lovadra úgy, hogy tudod: nem egy lóerő, hanem egy kisebb sportautó csúcsteljesítménye lakik benne.
A lóerő tehát egy kedves történelmi maradvány, nem pedig egy valós mérce arra, hogy mire képes egy patás barátunk. Egy dolog viszont biztos: ha a lovak találták volna ki a mértékegységet, valószínűleg „embererőnek” hívnánk – és akkor is vesztes pozícióból indulnánk.
