A western lovaglás leginkább azokban az országokban honos, ahol a lovakat még mindig szarvasmarha-terelésre használják, mint Amerikában, Argentínában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Afrika egyes részein.

De egyre többen követik más országokban is, hiszen minden lovas szereti a könnyű, kiegyensúlyozott, érzékeny ló lovaglásának élményét és mindenki szívesen próbára teszi tudását a western lovaglás fogásainak elsajátításával.

Mi a western lovaglás?

Amerika a western lovaglás hazája. A lovaglás a korai úttörők számára elengedhetetlenül fontos volt. Megélhetésük a lovaktól függött. A szállítás, az élelem, a vadászat és később az óriási marhacsordák felügyelete mind-mind a lovaglással volt kapcsolatban. Kényelmesen kellett ülniük, hiszen hosszú órákat töltöttek a nyeregben. Ugyancsak szükségük volt olyan lovakra, amelyek gyorsak, készségesek, emellett nyugodtak és könnyen kezelhetőek voltak. Az azokban az időkben elsajátított szakértelem – melyet a lónak és a lovasnak egyaránt meg kellett tanulnia – alkotja a mai western lovagló versenyek alapjait. A western lovaglásnál a szokásosnál hosszabb lábtartást alkalmazunk. A szárat egyik kezünkben tartjuk, a másikat szabadon hagyjuk, hogy a lasszóval elfoghassuk a marhát vagy lőhessünk, stb. A lovat főként tartásunkkal és súlyunkkal irányítjuk, nem annyira a kezünkkel és a lábunkkal. A western lovaktól nem kívánnak semmilyen felizgatottságot. Ellazultan mozog, könnyed és kiegyensúlyozott módon, miközben a lovas úgyszólván lazán lógatva tartja a szárat. A szár súlya inkább segítségnek számít, semmint kapcsolatnak a ló szájával. A western lovagló versenyek mindent próbára tesznek – attól kezdve, hogy érzi a ló a lovasát, milyenek a képességei, a teljes reining-feladatoknál (reining a western lovaglás „díjlovaglása”), mennyire ügyes a marha kiválasztásában és irányításában és hogy mennyire tehetséges a versenyzésben a hordók között. A versenyszámban világ- és Európa bajnokságokat rendeznek és számtalan regionális nemzeti sporteseményeken lehet versenyezni.

Sok western lovas komoly nevet szerez magának a sportágban. A lovagló stílusok mellett „vadnyugati” jártasságokat is gyakorolnak, például a lasszózást, az ostorpattintást, a kés- és a fejszedobálást, a pisztoly- és a puskapörgetést. A western nyeregben még a legtartózkodóbb lovas fantáziája is meglódul.




A western lovaglás lova

Minden ló gyakorolhatja a western lovaglást, de nem mindegyik rendelkezik megfelelő vérmérséklettel és tulajdonságokkal a western stílusú versenyekhez. Az amerikai quarter horse népszerű a versenyek körében, gyorsasága, állóképessége, intelligenciája, fürgesége és örökölt „marhaérzéke” teszi sikeressé. Más amerikai fajták, mint az appaloosa, paint és a pinto is gyakran használatosak, de bármelyik ló rávehető a western lovaglásra, amely természetes egyensúlyérzékkel és fürgeséggel rendelkezik és megtanítható, hogy érzékenyen reagáljon a súly és a tartás segítségeire, és amely kezesen reagál a szokásos angol stílusú lovaglás kéz- és lábtartásaira.

Megkívánt szakértelem

Mint a lovasnak, jó egyensúlyérzékkel és kellő türelemmel kell rendelkeznünk, hogy összhangot teremtsünk a lovunkkal. Ezáltal minden utasításunk láthatatlannak tűnik a nézők számára. Jó kondícióra és kitartásra van szükségünk, ha jártassá szeretnénk válni a marhakezelés fortélyaiban. A legtöbb bemutató western kategóriában megkövetelik a lassú és sima ügetést és a vágtát. Ezeket a járómódokat a lovas kényelméért fejlesztették ki, és azért, hogy csökkentsék a ló lábainak és izületeinek kopását, sérülésének veszélyét. A legtöbb lovas sportágban a lovat arra edzik, hogy járómódjaiba vigyen rugalmasságot és a lépteit emelje, de a western lovaglásnál a lépések simák és laposak, a megszokottnál kevesebb a térd- és csüdhasználat. Más kategóriák megkívánják, hogy a ló megtanuljon különböző western mozgásokat, a félfordulatot (180 fokos gyors fordulás), a forgást, a piruettet (360 fokos átfordulás), az oldalazást, a hátralépést és egy csúsztatott felvételt (csúsztatott megállást), és az ugrásváltást.

Felhasznált irodalom: A lovaglás gyakorlati kézikönyve, kiadó: ALEXANDRA