Mindannyian próbáltuk már megfejteni a házi kedvencünk pillantását: vajon azért néz így a macska, mert éhes, vagy csak megvetően közli, hogy nem jó a kanapén a párna szöge? És a kutya szomorú szemei tényleg a lelkünkig hatnak, vagy csak a vacsoránkra áhítozik? Úgy tűnik, nem kell többé a találgatásra hagyatkoznunk, mert a technológia beszállt a „gazdi‑fordító” szerepbe.

Robotgazdi belép a nappaliba

A Companion Animals New Zealand kutatói olyan mesterséges intelligenciával működő rendszereken dolgoznak, amelyek képesek felismerni a háziállatok finom arckifejezéseit. Nem csak arról van szó, hogy a gép látja, mikor csóvál a kutya vagy mikor hunyorít a macska. Ennél jóval kifinomultabb megfigyelés zajlik: a rendszer elemzi a fülek állását, az orrlyukak tágulását, a szemek apró mozgásait – vagyis mindazt, amiből eddig csak a tapasztalt gazdik próbáltak következtetni.

Boldogságmérő 2.0 – Amikor az érzelmek számokká válnak

Az állatok érzelmei persze nem teljesen ismeretlenek számunkra. Tudjuk, hogy a farokcsóválás örömöt jelezhet, a lesütött fül félelmet, a dühös sziszegés pedig jobb esetben figyelmeztetés. A gépi tanulással működő szoftver azonban ennél sokkal apróbb jeleket is képes felfedezni. Például felismeri, ha a macska szeme éppen úgy szűkül, ahogy stresszhelyzetben szokott, vagy ha a kutya fülének rezdülése árulkodik a bizonytalanságról.

Ez a technológia nem csupán kíváncsiságot elégíthet ki: állatorvosi rendelőkben, menhelyeken vagy akár tréningeken is hasznos lehet. Egy gazdi például hamarabb észreveheti, ha kedvence szorong, mint ahogy az viselkedésben egyértelművé válna.

„HappyTail™ érzékelő” és a jövő kütyüi

Természetesen az egésznek van egy humoros oldala is. Könnyű elképzelni, hogy a jövőben a házi kedvenc mellé kapunk egy applikációt, ami folyamatosan kiírja a telefonunkra: „Cirmi most 62%-ban elégedett a simogatással.” Vagy a kutyasétáltatás közben jelez a karkötőnk: „Fülike boldogságszintje a maximális csóváláson van!”

Persze felmerül a kérdés: vajon nem veszítjük el a varázst, ha mindent algoritmusokkal akarunk kimérni? Az állattartás egyik szépsége éppen abban rejlik, hogy megpróbáljuk „megtanulni” a kedvencünk nyelvét – sokszor tévedünk, sokszor találunk, de ettől lesz egyedi a kapcsolat.

Miért jó ez az állatoknak?

A fejlesztések mögött nemcsak szórakoztató cél áll. Az állatjólét kutatói szerint az ilyen rendszerek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban felismerjük a krónikus stresszt vagy a fájdalom jeleit. Egy ló esetében például, amelyik hajlamos elrejteni a gyengeségét, életmentő lehet, ha egy AI előbb veszi észre a diszkomfortot, mint a gazda. Kisállatoknál, nyulaknál vagy madaraknál szintén fontos lehet, mert ők a természetben zsákmányállatokként mesterei a tünetek elrejtésének.

Cirmi reakciója: „Na és?”

Valószínűleg semmit. Ő csak hunyorít egyet, és lefekszik a laptop billentyűzetére, ezzel kifejezve: „Tudom, hogy most is rólam írsz.” A kutyák viszont valószínűleg lelkesen fogadják majd a figyelmet – még ha nem is értik, miért bámul rájuk egy kamera, miközben csóválják a farkukat.

A szívünk marad a legjobb szoftver

Lehet viccelődni a „gazdi‑fordító” ötletén, de tény, hogy az állattartás világa lassan egyre technológiaibb lesz. Az AI‑vezérelt arcfelismerés segíthet abban, hogy még jobban odafigyeljünk kedvenceinkre – de azért ne felejtsük el: a legjobb érzékelő még mindig a szívünk.

Forrás: Companion Animals New Zealand