Nem egyszer látni fura szituációkat a kutyusok között.
Adott egy nagyobb 40 kilósi kutya bármelyik fajtából, majd jön egy pimasz apróság, egy yorki, tacskó, csivava vagy hasonló képében és ráront a nálánál sokkal nagyobb ebre. A méretkülönbség akkora, hogy a nagyobbik gond nélkül, a pillanat törtrésze alatt zsebre vágná a csöppséget, ehelyett esetleg némi rémülettel az arcán visszavonulót fúj. De miért?
buzzfeed.com
Van egy olyan jelenség, amit úgy hívnak kiskutya szindróma (Small Dog Syndrome SDS).
Ez a kis termetű kutyák viselkedészavara, ami lényegében túl nagy önbizalommal látja el őket. Saját főnökségükről alkotott elképzelésük sokszor veszélyes szituációkba sodorja őket.
http://gph.is/11szGAl
Ennek a kialakulásának az egyik magyarázata, hogy rá van hagyva. Amíg a nagytestű kutyák agresszív viselkedésénél a gazdák fellépnek fegyelmezéssel, addig a “cuki kis ölebek” támadó fellépésen inkább csak kuncognak, ezzel bátorítva a kis állatot. Így számára természetessé válik, hogy bármit megtehet, és meg is tesz, amíg pórul nem jár.
A másik magyarázat a félelem. Az “üss vagy fuss” alapelvén inkább a támadással próbálja leplezni rettegését. Sokszor be is válik, mert a nagyobb odébb is vonul. De nem mindig.
Viszonylag egyszerű a kezelése a problémának, ha a csöpp kutyát is pont ugyanúgy neveled, mintha egy 50 kilós kuvasz lenne. A szabályok rájuk is épp úgy vonatkoznak, akkor is, ha beférnek a ridikülbe.
De miért hátrálnak meg a nagy kutyák tőlük?
Alapvetően a legtöbb kutya kerüli a konfliktust, ha lehet. Az ellene fellépő agresszióra egy békésebb teremtés inkább odébbáll, amíg nincs sarokba szorítva, akkor is, ha az agresszornál jóval jelentősebb erőfölénnyel rendelkeznek és a harc kimenetele borítékolható lenne. Tulajdonképpen a nagyok jószándéka, a morcos apróságok szerencséje…
