Az adventi koszorú az ember szemében meghitt, ünnepi dísz. A háziállatok szemében viszont egyetlen dolgot jelent: kör alakú, illatos, csillogó kísértést, amit valószínűleg a gazdi direkt nekik tett ki. Legalábbis ők így gondolják. Náluk ugyanis minden dekoráció két kategóriába sorolható: ami játék, és ami még jobb játék.
Amikor az illatok bekapcsolják a „kóstold meg” üzemmódot
A kutyák számára az adventi koszorú olyan, mint egy illat-orgia: fenyő, narancshéj, fahéj, ragasztó, gyanta – minden, ami számukra izgalmas, és semmi, ami valóban ehető lenne. A macskák logikája pedig még egyszerűbb: ami az asztalon van, az az övék. A kör alakú tárgy pedig különösen az övék. Hogy miért? Mert így döntötték el.
A gazdi érdeklődése gyanússá teszi a koszorút
Ha a gazdi sokat igazgat valamit, nézegeti, dédelgeti, arrébb teszi, visszateszi – a háziállatban azonnal felvillan a piros lámpa: „Ez fontos. Nagyon fontos. Meg kell vizsgálni.”
A vizsgálat első fázisa a szaglás, a második a tappancsos ütögetés, a harmadik pedig – természetesen – a harapáspróba. A szalagok csillogása pedig már önmagában olyan inger, ami a macskáknál azonnali „vadászom!!!” reflexet vált ki.
A dráma iránti szenvedély is közrejátszik
Nincs olyan gazdi, aki ne hallotta volna már a nappaliból érkező gyanús csörgést, majd a rá következő nagyon bűntudatos csendet. Amikor odalépsz, a macska éppen úgy mered rád, mint akit rajtakaptak egy államtitok ellopásán, a kutya pedig csóválva próbálja elhitetni, hogy ő csak segített „szebbé tenni” a dekorációt.
A háziállatok imádják a figyelmet. Ha az adventi koszorú megrágása garantálja a drámai belépődet, ők bizony vállalják a szerepet.
A koszorú, ami mindig túléli – valahogy
A legtöbb gazdi próbálkozik magas polcokkal, zárt ajtóval, titkos helyekkel, de a tapasztalat az, hogy:
- a macska mindig magasabbra tud mászni,
- a kutya mindig előbb találja meg a díszeket, mint te,
- a koszorú pedig valahogy mindig elveszíti egy-két elemét.
És bár a toboz nem finom (tényleg nem), a narancsszelet pedig a macska szájában inkább csak egy száraz csalódás, házi kedvenceink szerint mégis megéri újra és újra megkóstolni. Hiszen minden évben kicsit más, és talán idén már tényleg finom lesz.
Akkor miért eszik meg újra és újra?
Mert az adventi koszorú számukra nem dekoráció, hanem interaktív élmény. Olyasmi, ami ránézésre játék, szag alapján étel, viselkedés szempontjából pedig: kaland.
És bár a gazdi néha a szívéhez kap, amikor egy masni eltűnik vagy a fél koszorú a földön landol, egyvalami biztos: kutyáink és macskáink számára az advent nem a várakozásról szól… hanem a kihívásról, hogy hány másodperc alatt tudják újra megzabolázni azt a rejtélyes, illatos, fényes kört az asztalon.
