Kevés idegesítőbb dolog van, mint a nyár estében, a sötét szobában zümmögő vérszívó.
Életük küldetése, hogy megkeserítsék a miénket. Ezt azonban nem csak a vérünk kiszívásával, és az ott hagyott viszkető csípésekkel érik el (amihez esetleg grátisz betegség is társul), hanem a magas frekvenciás duruzsolásukkal is. Miért pont a fülünk környékén őgyelegnek oly szívesen, ha épp nem bujkálnak valahol?
Első sorban azt vesszük észre a leginkább. Ha körbe zsongják a bokánkat, az nem tűnik olyan hangosnak. A fülünk környékén, a másodpercenként ötszáz szárnycsapásuk 450 és 500 hertz közötti frekvenciatartományba esik, ezért roppant bosszantóan hat ránk. Ami miatt viszont igazán szeretik ezt a környéket, az az általunk kilélegzett szén-dioxid. Ez támpontot jelent nekik a vacsorájukat illetően, így igyekeznek minél közelebb kerülni a forrásához, ami leginkább az orrunk és a szánk, így kerülnek a fülünkhöz. Persze aztán már bárhonnan szívesen lakmároznak, ha meggyőződtek arról, hogy nem tévedtek, tényleg egy vérbő, meleg testet találtak.
Egyébként a vékony, magas hang csak számunkra idegesítő, a hím szúnyogok imádják. Hercegnőjük zümmögése dobbantja meg a szívüket, azonnal megindulnak a hang irányába, ha meghallják. Ugyanezt a reakciót váltja ki belőlük egy A-hangon rezgő hangvilla is.
Forrás: LiveScience
