Szinte minden akvarista átéli legalább egyszer azt a csalódást, amikor az újonnan vásárolt halak néhány nap vagy hét után elpusztulnak. A víz tiszta, az akvárium szép, a halak pedig mégis sorra eltűnnek. Ilyenkor könnyű a „rossz halra” vagy a balszerencsére fogni mindent – pedig a háttérben szinte mindig jól körülírható okok állnak. Az akvárium ugyanis nem egyszerű tartály vízzel, hanem egy érzékeny, mesterséges ökoszisztéma. Amikor ebbe hirtelen új élőlény kerül, az egyensúly könnyen felborulhat.
Az egyik leggyakoribb ok: az akvárium még nem „kész”
Sok kezdő – és nem ritkán tapasztalt – akvarista is alábecsüli az akvárium bejáratásának jelentőségét. Egy frissen feltöltött akvárium első ránézésre tökéletesnek tűnhet, valójában azonban még hiányzik belőle az a mikrobiológiai háttér, amely a halak számára biztonságos környezetet teremt.
A hasznos baktériumoknak időre van szükségük, hogy kialakuljanak. Ezek bontják le az ammóniát és a nitriteket, amelyek már kis mennyiségben is mérgezőek a halak számára. Ha ez a folyamat nem stabil, a halak látható előjel nélkül is legyengülhetnek.
Vízparaméterek: apró számok, nagy különbségek
A halak nem csak „vízben élnek”, hanem nagyon konkrét kémiai környezethez alkalmazkodtak. A pH-érték, a keménység, a hőmérséklet és az oldott anyagok összetétele mind számít.
Egy neonhal (Paracheirodon innesi) vagy egy guppi (Poecilia reticulata) teljesen más vízhez szokott, mint egy sügérféle. Ha a boltban és az otthoni akváriumban ezek az értékek eltérnek, az a hal számára komoly stresszt jelent, még akkor is, ha a különbség a gazdi számára alig érzékelhető.
A stressz, amit nem látunk
A halak stressze ritkán látványos. Nincs hang, nincs menekülés, csak fokozatos legyengülés. A szállítás, az új környezet, az idegen halak és a megváltozott fényviszonyok mind egyszerre hatnak.
Egy frissen betelepített hal sokszor nem azonnal pusztul el. Előbb visszahúzódóbbá válik, kevesebbet eszik, majd az immunrendszere legyengül, és fogékonyabbá válik a betegségekre.
Az összeszoktatás nem formalitás
Az akklimatizáció – vagyis az összeszoktatás – gyakran elnagyolt lépés. Pedig ez az a pont, ahol a hal sorsa gyakran eldől. A hirtelen hőmérséklet- vagy kémiai változás sokkal nagyobb sokk, mint azt gondolnánk.
A türelmetlen betelepítés olyan, mintha valakit egyik pillanatról a másikra teljesen más éghajlatra dobnánk át alkalmazkodási idő nélkül.
Amikor nem a hal a hibás
Fontos kimondani: az első hetekben elpusztuló halak túlnyomó többsége nem gyenge vagy beteg volt. Egyszerűen nem kapta meg azt az átmenetet és stabil környezetet, amelyre szüksége lett volna.
Az akvarisztika nem gyors sikerélményekről szól. Sokkal inkább türelemről, megfigyelésről és arról, hogy elfogadjuk: az élőlények nem alkalmazkodnak azonnal a mi elképzeléseinkhez.
Amit érdemes megjegyezni
Az új halak pusztulása nem kudarc, hanem visszajelzés. Azt jelzi, hogy az akvárium rendszere még nem áll készen, vagy hogy a változások túl hirtelenek voltak. Aki ezt megérti, az nem csak több halat ment meg, hanem valóban élő, stabil vízi világot hoz létre.
