Ahogy sántikálni látunk egy kutyát, egyből kezdjük találgatni az okát.
Kisebb-nagyobb sérülések után kutatunk. Ha látszólag semmi sem indokolja a bicegést, akkor kevésbé látványos forrást keresünk, mint rándulás, húzódás, ízületi gyulladás. Ezt általában az állatorvossal karöltve tesszük annak reményében, hogy segíthetünk orvosolni a kutyus fájdalmát.
Így tett Russel Jones is, aki kisebb vagyont költött kutyája kivizsgálására, mivel Bill három lábon közlekedett, a bal mellső mancsa alig érintette a földet, mintha fájdalmai lennének. Az állatorvos és a röntgenfelvétel sem találta jelét sérülésnek, így derült ki, hogy az ebnek tulajdonképpen semmi baja. Viszont Russel korábban megsérült, az egyik lába gipszbe került, így kedvence nemes egyszerűséggel szolidaritásból kezdett el bicegni.
Az együttérzés és utánzás ékes bizonyítéka ez, amikor olyan közeli kapcsolatot ápolunk egy állattal, hogy az simulékonyan átveszi nem csak a hangulatunkat, de tulajdonképpen a fájdalmainkat is. Ha neki nem is fáj, biztosít a szolidaritásáról. Elképzelhető, hogy azért, hogy ne érezzük magunkat egyedül, vagy egyszerűen csak úgy gondolja, ha a falka többi tagja is csinálja, akkor neki is kell.
A nyitókép csak illusztráció!
