Ha valaha is azon kaptad a kutyádat, hogy extázisban turkál a kukában, vagy boldogan fetreng a tegnapi vacsoramaradékban, akkor tudd: nem veled van a baj – a kutya ilyenre van programozva. Igen, még akkor is, ha egyébként selyempárnán alszik, kézműves jutifalatot eszik és drágább a samponja, mint a tiéd.
A farkas-örökség: a kukaturkálás génjeinkben
A kutyák a szürke farkas (Canis lupus) leszármazottai. A farkasok mesterei voltak a túlélésnek, és bármit felkutattak, ami ehetőnek vagy érdekesnek tűnt – legyen az csont, tetem, ürülék vagy romlott maradék. Ez a kíváncsiság és szimatoló kedv nem tűnt el a háziasítással. A kutyák agya még mindig olyan, mint egy profi „szagdetektív” labor, és a kukában minden új illat: kaland, információ, felfedezés.
A nagy „bűzfesztivál”: miért olyan izgalmas a szag?
A kutyák számára a szagok ugyanolyan fontosak, mint nekünk a látvány. A legundorítóbb dolog – egy használt papír zsepi, egy romlott csirkecomb, egy baljós eredetű zokni – nekik igazi hírforrás.
- Ki járt a kukában?
- Mi volt a vacsora?
- Van itt másik kutya a környékről?
- Milyen állat hagyta ezt a nyomot?
A szemét számukra egy illatos újság, amit muszáj átlapozni.
Miért fetrengenek bele a legbüdösebb dolgokba?
A válasz meglepően praktikus – és ősi. A vadon élő farkasok gyakran erős szagokba fetrengtek, például dögökbe vagy ürülékbe, hogy elnyomják saját szagukat vadászat közben. Ez segítette őket abban, hogy közelebb lopózzanak a zsákmányhoz.
A kutyák ugyan már nem vadásznak szarvasra a nappaliban, de a viselkedés maradványai még mindig ott vannak bennük. Számukra a büdös – bármennyire is hihetetlen – izgalmas, játékos és ösztönös.
Mit tehetsz ellene?
- Zárd le a kukát – lehetőleg kutyabiztos fedéllel.
- Adj alternatívát: szimatjátékok, puzzle-etetők, jutifalat keresős feladatok.
- Fáraszd le a szaglását: a szagkeresés egy mesterfoglalkozás, és ha ezt kontrollált módon gyakorolhatja, kevésbé vonzza majd a kuka.
A lényeg
A kutyák nem „rosszak”, amikor belenyúlnak a szemetesbe – csak kutyák. A szaglásuk miatt számukra ez maga a Disneyland. És igazából valljuk be: ha nekünk lenne 100 millió szaglóreceptorunk, mi is másként látnánk a világot.
Szóval legközelebb, amikor a kedvenced boldogan ráharap egy csöpögő papírpohárra, csak gondolj arra: ő épp a természetének él. Csak legyen utána kéznél egy nedves törlőkendő.
