Van az a pillanat, amikor ránézünk egy állatra, és őszintén felmerül: vajon mi jár a fejében? (A mosómedvénél, aki belerakja a fejét a mogyoróvajas üvegbe, ez viszonylag könnyű kérdés.) De a legtöbb fajnál az „állati gondolatolvasás” elég nehéz sport. Egy dologban viszont meglepően jók vagyunk: hallgatni. A kutatók szerint az állatok kommunikációja nemcsak hangoskodás, hanem érzések és „szándékok” közvetítése – és ebben a papagájok konkrétan a természet standuposai és rádiós műsorvezetői egyszerre.
A Sárgatarkójú amazon: zöld toll, sárga nyak, és egy egész „szótár” a csőrben
Egy friss, a Journal of Avian Biology folyóiratban megjelent kutatásban Christine Dahlin és kollégái a sárgatarkójú amazont (Amazona auropalliata) figyelték a vadonban. Ezek a Közép-Amerikában élő, rendkívül társas papagájok nemcsak utánozni tudnak (mint a nappalinkban az a bizonyos madár, aki a mikró csipogásától a kapucsengőig mindent „idéz”), hanem egymással is elképesztően összetett módon kommunikálnak.
A kutatás fókuszában a „warble duet”, vagyis egyfajta dalos duett állt. Első hallásra ez az egész olyan lehet, mintha két papagáj egyszerre próbálná elnyerni a „Ki tud hangosabban, változatosabban és határozottabban csipogni?” díjat – de a háttérben sokkal több történik.
Duett, ami nem káosz: szabályok, mintázatok, és 36 féle „hang-elem”
A csapat elemző szoftverrel vizsgálta a hangokat, és azt találta, hogy a duetteknek nyelvszerű jellemzői vannak:
- többféle hívóhang-típus (a kutatók 36 különböző „call type”-ot azonosítottak),
- mintázatok és „összetartozó” hangpárok – ahogy az emberi nyelvben is vannak gyakori szókapcsolatok,
- és mindezzel együtt rugalmas variációk: nem mindig ugyanaz a forgatókönyv, van improvizáció.
Magyarul: a papagájok nem csak „kiabálnak”, hanem szervezetten csevegnek. Nem emberi nyelven – de sokkal összetettebben, mint ahogy azt egy fáradt hétfő reggel, kávé nélkül hinnénk. Hobbiállatos párhuzam: amikor a hullámos „csak csipog”, a kutya „csak ugat”, a macska „csak nyávog”…
Ismerős a mondat?
A házikedvencek világában gyakran legyintünk a hangokra, mert a mi fülünknek „egyformának” tűnnek. Pedig a legtöbb hobbiállat – legyen az kutya, macska, nyúl vagy papagáj – rengeteg információt ad le hangban és testbeszédben.
- A kutyánál az ugatás nem csak ugatás: más, amikor izgatott, amikor bizonytalan, amikor „valaki a kapunál van”, és megint más, amikor fáj valamije.
- A macska nyávogása gyakran kifejezetten nekünk szól – sok cica a fajtársakkal jóval kevesebbet „beszél”, velünk viszont egész repertoárt épít.
- A papagájoknál pedig a hangadás sokszor a társas kötődés része: összehangolódás, válaszolgatás, „együtt-lét” hangban.
A sárgatarkójú amazon duettjei azért ütnek nagyot, mert megmutatják: amit mi otthon egy kedvenc madárnál sejtünk (hogy nem véletlen a hang), az a vadonban még szervezettebb, még gazdagabb lehet.
Mit jelent ez egy hobbi papagájtartónak? 3 dolog, amit holnaptól máshogy hallasz
1) Figyeld a helyzetet, ne csak a hangerőt. Ugyanaz a hang más jelentéssel bírhat: „jössz játszani?”, „félek”, „túl sok vagy, ember”.
2) Legyen válaszod – de ne mindig emberi szó. Sok madárnak megnyugtató, ha konzisztensen reagálsz: halk beszéd, ugyanaz a rövid hívóhang, finom mozdulat, rutin. A kiszámíthatóság a legtöbb állatnál arany.
3) A „beszélő” papagáj nem dísz, hanem társas lény. Ha a hangadás a kapcsolódás része, akkor a magány, az unalom, a túl kevés inger könnyen vezethet problémákhoz (túlzott kiabálás, tolltépés, agresszió). A megoldás gyakran nem „csend”, hanem jobb környezet: játékok, rágcsálnivaló elfoglaltság, tréning, napirend, és – ahol lehet – megfelelő társaság.
A fontos, kellemetlen csavar: ezek a madarak a vadonban védelmet érdemelnek
A sárgatarkójú amazonokat a kutatók kritikusan veszélyeztetettnek tartják, és a helyzetet súlyosbítja az élőhelyvesztés és az illegális befogás a kedvtelésből tartás miatt. És itt jön a hobbiállatos tanulság, ami nem annyira vicces, viszont nagyon lényeges:
A „különleges, beszélő papagáj” iránti vágy emberi – de a vadbefogás következménye a természetben tragikus.
Ha papagájt tartanál vagy már tartasz:
- legális, ellenőrizhető forrásból származó, fogságban tenyésztett madarat válassz,
- támogasd a felelős tenyésztést és a mentéseket,
- és kezeld úgy a papagájt, mint amit valójában: intelligens, társas élőlény, nem „színes hangszóró”.
Zárás: legközelebb, amikor „beszélgetést” hallasz a kalitka felől…
…ne csak azt lásd, hogy „már megint hangos”. Lehet, hogy a madarad épp a maga módján mondja el:
- hogy örül,
- hogy bizonytalan,
- hogy kapcsolatot keres,
- vagy egyszerűen csak „itt vagyok, te is itt vagy?”
És ha egy Közép-Amerikában élő amazon a vadonban duettbe rendezve képes kifejezni az érzéseit, akkor a mi hobbiállataink hangjai sem „háttérzajok”. Inkább apró üzenetek. Csak meg kell tanulnunk hallani őket.
