Mi volt előbb, a kígyó mérge vagy a tápláléka? Az evolúció nagy kígyókérdése újabb adalékkal bővült: kiderült, hogy a kígyót – újlenyomat híján – mérgével is azonosíthatjuk.
Miért nem egyforma minden kígyó mérge? Végül is a cél ugyanaz: enni, enni, enni. Ehhez képest, két állandó összetevőtől eltekintve, a különböző kígyófajok között (de még egy fajon belül is) hatalmas eltérések vannak a méreg összetételét illetően. A két állandó méregtégla egyébként a lipideket bontó enzim (foszfolipáz A2), amely az áldozat sejtjeinek elemésztéséhez szükséges és egy másik, a csak a kígyókra jellemző idegméreg (three-fingers toxin). Ezeknek a mennyisége is változó és fajra jellemző. Legalábbis sokáig így hitték a tudósok…
Méregigazolvány
Ma már tudjuk, hogy minden egyes kígyó saját génállománya nagymértékben hasonlít a többi kígyóéhoz, de rendelkezik saját, csak az adott példányra jellemző tulajdonságokkal is. A mérges kígyóknál ez nem a csodaszép egyedi szempár, vagy a pimasz arcgödröcske, mint az emberek esetében, hanem a gyilkos anyag, amelyet az áldozatba fecskendez. A kérdés csak az, hogy azért táplálkozik mással egy homoki vipera, mint egy tengeri kígyó, mert más mérge van, vagy azért van másféle mérge, mert mást eszik.
Kegyetlen gyilkológépek
Fotó: BS Thurner Hof/Wikimedia Commons
A legújabb genetikai vizsgálatok azt sugallják, hogy a szárazföldön élő, méreggel ölő kígyók azért mutatnak változatosabb méregösszetételt, mert táplálékuk rendkívül sokszínű. Esznek pockot, meg madarat, meg más kisebb emlősöket, nagy bogarakat. Pff.. Egy szóval, nekik olyan méregre van szükségük, amelyik mindenre hat: sokféle összetevő, mindegyik kisebb mennyiségben. Azt is megfigyelték, hogy a tartósan pockon élő kígyók mérge sok generáció alatt megváltozott, megnőtt a pocokgyilok mennyisége, míg csökkent a többi állatra hatással bíró összetevő. Nyilvánvaló, de legalábbis annak tűnik.
Tengeri kígyók
Fotó: William Flaxington
A legmérgesebb kígyók a tengerben élők csúszómászók. Ők kisebb változatosságot mutatnak, hiszen táplálékuk nagyon hasonló: a hekk! Vagy valami más halacska. Így nem volt szükségük arra, hogy méregpalettájukon megjelenjenek extrás változatok is. A vízben élő kígyók alkata is teljesen különbözik szárazföldi rokonaikétól. Egy irányban kissé lapított testük a gyors és pontos lábtempóhoz – izé: úszótechnikához – idomult. Nincs kopoltyújuk, vagyis rendszeresen fel kell jönniük a felszínre levegőért. A kettősszínű tengeri kígyó (Pelamis platurus) például az egyik legmérgesebb kígyóféle, akivel nem érdemes szembetalálkozni a vízben. Ugyanis amellett, hogy egy csepp mérgével 2-3 embert is kinyírhat, még igen agresszív is. De a kígyószakik azt mondják, nem kell félni: csak akkor támad, amikor éhes. És amikor rossza hangulatban van. Viszont akkor gyorsan és biztosan, egyetlen méregkomponenssel mindent visz. Kösssz.
