A mini malackák egyre nagyobb népszerűségnek örvendő állatok.
Intelligensek, taníthatóak, aranyosak, és a hiedelmekkel ellentétben tiszták is. Ennek köszönhető, hogy sokan választják őket háziállatnak.
Bár egyedül és/vagy kis területen tartva nem boldogok, a megfelelő körülmények között barátságos kedvenccé válnak. A problémák ott kezdőnek, ha nem törpe az a bizonyos törpe, akit annak veszünk. Nem egyedi eset, amikor csak az idő múlásával derül ki, hogy az aprócska disznó nem áll meg a növésben, mert nem is mini malac.
Így járt a kínai Zhang Li is, aki magához vett egy bájos kismalacot, aki csak nőttön nőtt. Mire a fiatal nő ráeszmélt, hogy kedvence bizony nem az, amire számított, már annyira a szívéhez nőtt, hogy nem akart megválni tőle. Most is ugyanúgy szereti, bár a jószág már több mint 150 kilogramm. A járókelők megrökönyödnek, amikor sétálni viszi, de szívesen fotózzák a hatalmas állatot. A gazdája szerint lusta malac, de egy kis ennivalóval mindig motiválható.
Azért fordulhat ilyesmi elő, mert egy pár hetes disznónál nem könnyű megállapítani, hogy mini vagy óriás, így a tenyésztő szavára kell hagyatkozni, aki vagy becsületes vagy nem. Nincsenek egyedi jelei a malacoknál (mint mondjuk a kutyáknál megjósolható a mancsai méretőből, hogy mekkorára fog nőni), hiszen sok fajtának vannak törpe változatai.
A minik lassabban nőnek, és megállnak maximum 60-70 kilogrammnál, míg a húsnak tenyésztett hasonló példányok elérhetik a 200 kilót is. Ha pedig már megszerettük, behemótként is szeretjük.
Forrás: OddityCentral
