Régi fotókat nézegetve jogosan merül fel a kérdés.

Walter Esplin Mason 1915-ben megjelent Breeds of All Nations című könyvében szereplő kutyafajták rengeteget változtak egy évszázad alatt, nem feltétlen pozitív irányba.

A sok nemesítés már a rovásukra ment. Bár szépnek szépek maradtak napjainkban is, rengeteg egészségügyi problémát szültek az emberek igényei. Nézzük, hogyan is változtak meg:

A bullterrierek egykor igen sportos kutyák voltak.

A fejformájuk és a testük arányai is igencsak megváltoztak az évek során.

A basset hound lógó bőre, hosszabb háta és lehetetlenül hosszú fülei ugyan rettentő aranyosak, de megjelentek náluk a szem- és csigolyaproblémák.

Az angol buldog élettartama a felére csökkent, gyakorlatilag nincsen teljesen egészséges köztük.

Szaporodni alig tudnak már orvosi beavatkozás nélkül.

Az egykor igen atletikus tacskó háta meghosszabbodott, lábai lerövidültek.

Mozgása is nehézkesebbé vált, a hasa szinte súrolja a földet. Ha ez némi túlsúllyal is párosul, borítékolhatók a gerincproblémák.

A német juhászt említik leginkább, mint a fajtanemesítés legnagyobb vesztesét.

Az egykor 25 kilós izomtömeg, akinek ereje és sportossága kimagaslott a többi kutya közül, mára az akkori önmaga 35 kilós, hajlott hátú, hordómellkasú árnyékává vált. Bár még mindig gyönyörű és intelligens, sokkal több betegség találja meg azóta őket is.

A mopsz az, akivel igazán kitolt az emberi beavatkozás.

A finomabb vonalak reményében már olyan genetikai sérülés hordozói, amely folyamatos egészségügyi problémákat generál. Bőrgyulladás, nehézlégzés, fogproblémák és súlyosabb esetben paralízissel fizetnek azért, ahogy ma kinéznek.

A bernáthegyi arca összenyomódott, bőre megnyúlt, és egyre kevésbé lehet rájuk munkakutyaként számítani “hála” a nemesítéseknek.

Felütötte a fejét számos őket érintő betegség, csökkent a teherbírásuk.

Mindent összevetve úgy tűnik, hogy a szándék, amivel jobbá akarták tenni ezeket a fajtákat, igazából csak ártott nekik. Az emberi szem számára csinosabb külsőért az egészségükkel fizetnek ezek az állatok és közvetve a gazdáik is. 100 év alatt a javulás reményében rontották el azt, ami jó volt. Pedig még jobb lett volna, ha betartják azt az egyszerű alapszabályt, miszerint : “Ami nincs elromolva, azt ne javítsd meg!”

Forrás: Science and Dogs