Még, ha nem is olyan formában, ahogy a lányregényekben megismertük őket.

Semmi szuperképesség, semmi csillogás, de valóban vérrel táplálkoznak a rőt vérszopó denevérek.

Bár a hókanyakú szűzlányoknak nem kell félniük tőle, és a vérfarkasokkal sem ellenségeskednek vagy cimborálnak, a nagyobb testű állatoknak mégis a rémei. A szarvasmarhák, lovak vagy disznók testét átszövő meleg érhálózatot az orrukban található hőérzékelő idegek segítségével térképezik fel, majd a földön kúszva-mászva, ugrálva csapnak le áldozatukra. A borotvaéles fogaikkal könnyen átharapják a préda bőrét, mondhatni fájdalommentesen, a nyálukban található véralvadásgátlónak köszönhetően pedig kényelmesen megcsapolhatják a vért. Leginkább a fülre csimpaszkodnak ezek az apró vérszívók, de jószágok nyakát, vállát, csüdjét vagy farát sem vetik meg.

A vérszopó denevér mindössze 8 centiméter hosszú és 30 gramm súlyú. A kitárt szárnyfesztávolsága elérheti a 20 centit, de nem gyakran látni őket, mert kolóniákban élve csak az éj leple alatt vadásznak, napközben sötét zugokban, barlangokban, fák odvában, falak hasadékában húzzák meg magukat. Mivel Közép- és Dél-Amerikában honos, nem valószínű, hogy összefutnánk velük, de talán segítenek, hogy jobban megkedveljük a nálunk élő közönséges denevéreket, akik csak a rovarokat fogyasztják el a környezetünkből, így hasznosak.

A nyitókép csak illusztráció!

Forrás: wikipédia