Úgy tűnik a korlátozásokat nem csak az emberek viselik egyre nehezebben.
A bezártság az összezártsággal kombinálva egyre jobban kihat a macskákra is. Bár egy átlagos szobacica szokva van ahhoz, hogy az idejét a lakásban töltse, ahhoz viszont nincs, hogy a gazdája vagy gazdái is állandóan ott legyenek.
Egyre több harapásos és karmolásos sérülést jelentenek, amit a szakemberek a pandémia miatt megváltozott körülményekkel magyaráznak.
Többen említették azt, hogy az állatuk depresszióssá vált az utóbbi időben, de, amit mi akként aposztrofálunk, az tulajdonképpen a kedvencünk apátiája a hirtelen jött változásokkal szemben. A kutyákra jellemzőbb ez a fajta szomorúság, de ők inkább a gazdi hangulatával próbálnak azonosulni.
A macskákat ezzel szemben úgy tűnik egyszerűen idegesítjük. Amíg korábban eljártunk dolgozni és addig ő a maga ura lehetett, most mindig, mindenütt ott vagyunk. Ez járhat azzal, hogy több időt és energiát is fordítunk rá, ami számára már terhes, aminek a karmaival vagy a fogaival ad hangot. Ezt a frusztrációt több példány esetén is láthatjuk, hogy a korábbi békés együttélésben akár egymásnak is eshetnek.
Vannak cicusok, akik egyszerűen elbújnak egy dobozba, vagy egy szekrénybe, ha nem vágynak semmilyen társaságra. Figyeljünk az apró jelekre, hagyjunk számukra is elég teret akkor is, ha kis helyre vagyunk összezárva! Így megelőzhetőek az esetleges sérülések.
Forrás: Vice
