A karácsonyi adventi naptár az embereknek kedves hagyomány: minden nap egy apró meglepetés, egy kis csoki, egy mini ajándék. A macskák szerint viszont ez a világ legérthetetlenebb találmánya. Mi az, hogy csak egy falat? És mi az, hogy csak naponta egyszer? Ez a koncepció a macskák univerzumában annyira idegen, mintha azt mondanánk nekik: „Mostantól a nap csak reggel 10 és dél között süt.” Nem csoda, hogy a cicák adventi naptárhoz való hozzáállása egyszerre komikus, filozófiai és drámaian kritikus.
Első nap: a felismerés
A macska látja, hogy a gazdi valami nagyon érdekeset szagolgat, nyitogat, nézeget. Felkelti az érdeklődést. A macska közelebb megy, megnézi: „Ez egy doboz. Szeretem a dobozokat. Biztos az enyém.” A gazdi kinyitja az első kis ablakot, előveszi a finom falatot, odaadja a macskának. A macska szeme felcsillan. „Ez csodálatos! Ez fantasztikus! Adj még!” A gazdi viszont becsukja a dobozt. A macska tekintete itt kezd filozófiai mélységekbe süllyedni.
Második nap: gyanú ébred
A macska másnap is izgatottan ül a naptár előtt. A gazdi kinyit egy újabb ablakot, újabb falat, újabb boldogság. És újra: semmi több. A macska ekkor már gyanakszik. „Valami nincs rendben ezzel a rendszerrel. A gazdi biztos spórol. Vagy ez valami tréning?” Megpróbálja kinyitni a többi ablakot. A gazdi nem engedi. A macska ekkor dönti el: ez személyes ügy lesz.
Harmadik nap: a forradalom korszaka
A macska már nem csak ül. Nem csak vár. Hanem támad. Először a tappancs érkezik, finom, elegáns mozdulattal. Aztán jön a karom, majd a fogak. A naptár papírja adja magát – minden szempontból. A gazdi ekkor már nem annyira lelkes. „Kérlek, ne bontsd ki a 17-ét!” – mondja. A macska viszont másképp gondolja. „Miért ne? Ha egyszer ott van? És ha finom?”
Negyedik nap: a teljes értetlenség
A macska ekkor már nem hisz az emberi logikában. „Ha egyszer van húsz ablak, miért csak egyet nyitunk ki naponta? Ezt még egy kutya sem értené, nemhogy én.” A gazdi megpróbálja elrejteni a naptárat. A macska megtalálja. A gazdi magasabbra teszi. A macska még magasabbra mászik. A gazdi bezárja a szekrénybe. A macska hallja, hogy bent van.
Ötödik nap: a tárgyalási kísérletek
A macska hangokat ad ki: morgás, dorombolás, panaszkodó „miaúúú”, aminek jelentése nagyon egyértelmű: „Nyisd ki. Most.” A gazdi próbál magyarázni: „Holnap is lesz egy finom falat!” A macska erre csak hunyorít. „Holnap? Mi az, hogy holnap? Miért nem most?” A cicák világnézetében ugyanis az időnek csak két értelmezése van:
- most, és
- túl késő.
A tizedik nap környékén: a bölcs belenyugvás
A macska végül elfogadja a rendszert. Már nem tépi szét a naptárat (annyira). Már nem próbálja felfeszíteni a többi napot (legalábbis nyíltan). Ehelyett stratégiai pozíciót vesz fel: ÜL. Pont ott, ahol a gazdi biztosan észreveszi. A tekintet jelentése: „Én most itt ülök. Te pedig kinyitod azt az ablakot. Mert mindketten tudjuk, hogy ez így helyes.”
És amikor eljön a 24-e…
A macska azt hiszi, hogy végre megérti az emberek logikáját. Ez az egyetlen nap, amikor több jutalomfalat van. A macska ekkor úgy érzi, végre igazságot szolgáltatott magának. A gazdi boldog. A macska boldog. A naptár pedig… hát, az kicsit megviselt. A macska szerint az adventi naptár valójában:
- Lassú ételosztó gép.
- A gazdi furcsa humorának bizonyítéka.
- Egy játék, amit ő sokkal jobban szeretne játszani, mint a gazdi.
És bár a cicák sosem fogják megérteni, hogy az emberek miért „adagolják” a karácsonyi örömöt, egy dolog biztos: minden nap külön ünnep, amikor megkapják azt az egyetlen, apró, de annál fontosabb falatot.
