A futószárazó heveder helyett hamarosan óvatosan feltehetjük a nyerget, kengyel nélkül (az verné a ló oldalát, és összezavarná benne az eddig tanultakat). A hevedert (a futószárazót is) csak fokozatosan húzzuk meg egyre jobban, nehogy a csikó hevederiszonyossá váljék.

A csikó belovaglása

Amikor a csikó már nyugodtan viseli a nyerget a hátán, és megy futószáron, akkor egy könnyű, stabil ülésű lovas óvatosan előbb felhasal, majd felül a nyeregbe.

Célszerű a lovassal első alkalmakkor csak néhány kört vezetni a csikót, és csak azután kiengedni futószáron.

Nagyon fontos, hogy a lovasnak igen stabil, jó ülése legyen, mert ha a csikó ilyenkor tesz egy-két kísérletet megválni nem kívánt terhétől, és ez sikerrel jár, akkor önbizalma lesz hozzá, és sokáig minden felülésnél meg fogja próbálni. Ha az első kísérletei eredménytelenek, akkor feladja.

Persze vannak olyan jó szándékú csikók is, amelyek meg sem próbálják elhagyni a lovast, csak keresik a lovas miatt elvesztett egyensúlyukat.

Ha a csikó a lovassal nyugodtan megy lépésben és ügetésben futószáron, megtanulta a legalapvetőbb szár, testsúly és csizmasegítségeket, akkor el lehet engedni a futószárról – ha van rá mód, akkor eleinte egy nagyon nyugodt, megbízható idősebb ló után.

A lovas dolga, hogy a helyesen adott segítségek jelentését a csikóval megtanítsa, és elérjék azt az alapszintet, amikor a fiatal ló lovassal a hátán, a három alapjármódban egyensúlyban tud mozogni, és irányítható, kontrollálható. Ettől a ponttól kezdődik a ló magasabb szintű kiképzése, amit most hagyjunk meg a szakembereknek.

A belovaglás során a járóiskola használata segíti a lovat abban, hogy a lovas súlya által megzavart egyensúlyát az új helyzetben ismét megtalálja.

A jártatógép ott jelent nagy segítséget, ahol nincs lehetőség a lovak mindennapos edzésére, mozgatására. Egy gépen egyszerre általában 4-8 lovat lehet mozgatni, ami fizikai edzettségükhöz, egészségükhöz nagyban hozzájárulhat.




Szabadon ugratás

Van még egy feladat, amit komoly lovas tudás nélkül, jó érzékkel és elméleti felkészültséggel eredményesen lehet gyakorolni, a szabadon ugratás. Ehhez a legegyszerűbb, ha a karám egyik hosszú falán kialakítunk egy kb. 2,5-3 m széles folyosót, amiben el lehet helyezni az akadályt. Ilyen széles folyosóban kényelmesen tud a ló vágtázni, de még nem csábítja a visszafordulásra. Legyen egy meghívó jellegű emelhető széles ugrás (triple-bar), és előtte egy kis beosztó ugrás.

A beosztó ugrást úgy kell beállítani, hogy azon a csikó beugorva egy vágtaugrás megtétele után a triple-bar elé a helyes elugrási ponthoz érkezzen. Ez a ló méretétől, vágtaugrásának hosszától, iramától, az ugrás magasságától stb. függ, ezért ez a távolság feltétlenül változtatható kell legyen. (Általában, 6-7 m körül változik, az előbbiek függvényében).

Ami nagyon fontos, hogy a fokozatosságot és a mértékletességet akkor is be kell tudni tartani, ha a csikó nagyon jól végzi a feladatot, „adja magát”. Ez azt jelenti, hogy sem túl sokat, sem túl nagyot ne ugrassunk, a ló korához és rutinjához képest, valamint természetesen egy edzésen belül is fokozatosan lehet csak emelni a magasságot. Egy 2-2,5-3 éves csikóval hetente egyszer nyugodtan lehet szabadon ugratni, (ha egyébként rendszeresen mozgatva, edzve van!), ezzel javul az egyensúlya, hozzászokik az ugrás feladatához, és rengeteget ügyesedik.

A stílusa általában megmarad a csikónak (láb és hát használat), de nagyon sokat tud ügyesedni a gyakorlás által. Mivel a stílus és a készség általában már fiatal korban jellemzi a csikót, következtethetünk arra, hogy ugrósport szempontjából milyen tehetséges a lovunk. Mindenesetre a kétévesekkel a gyakorlást 80-100 cm-ig végezzük, néha ugorhatnak esetleg egy-egy nagyobbat (120 cm). A hároméveseknél ez nyilván már magasabb, rendszeresen ugorhatnak 100-120 cm-t, néha-néha 130-140 cm-t is. Természetesen sok függ a csikó adottságaitól.

A fogatos ló kiképzése

A fogatos ló alapkiképzése, bár nagy különbség a kettő között, hogy a fogatos ló egyensúlyát a lovas súlya nem zavarja meg, egy bizonyos pontig megegyezik a hátaslóéval, kb. a futószárazásig. Ez után viszont a fogatos lóra nem a nyereg kerül fel, hanem óvatosan feltesszük rá a hámot (farmatring nélkül).

Egy ember vezeti a csikót, a másik mögötte megy, és kellő távolságban tartja a hosszú istrángokat, és időnként a ló combjához, oldalához érteti. Ha ezt tűri, akkor óvatosan ellentart a hámon az istrángokkal, és ha a csikó nyugodtan húz, akkor farönköt vagy úgynevezett csúszót lehet vele húzatni.

Ha a csúszóban már nyugodtan dolgozik, és lassan irányítható a hajtószárral, akkor egy öreg ló mellé be lehet fogni, a kisebb terhelés miatt hosszabb istrángon. Eleinte a külső istrángot ne akasszuk fel. A csikóval az elindítást, megállást, fordulatokat kell gyakorolni – az öreg ló mellett.

Akár nyereg alá, akár fogatba tanítottuk be a csikónkat, ahhoz, hogy 15-20 éves koráig eredményesen tudjuk használni, a rá váró feladatokat csak fokozatosan szabad emelni, és teljes fizikai terhelést teljes kifejlődése (kb. 5-6 éves kor) előtt ne kapjon. Természetesen ez nem az élsport által adott terhelésre vonatkozik, hiszen a nehéz osztályú sportversenyekre, legyen az bármely szakág, leghamarabb 8-10 éves korára érik be a ló.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)