Lulu sok mindenen ment keresztül, mire rámosolygott a szerencse.
Az első lépései ideiglenes befogadócsaládjában meglehetősen rémültek voltak. Nagyon félénk volt és mindentől megijedt, időbe telt mire megszokta az új környezetet.
Jennifer Burke, a cica befogadója megmutatta az állatnak, hogy az emberek lehetnek kedvesek és szerethetik is őt. A kezdeti bizonytalanságot apránként felváltotta a bizonyosság, az idő múlásával már a pocakját simogattatni is megszerette a cica.
Nem ez volt az egyetlen újdonság számára, hiszen hamar új barátja is lett, egy őz merészkedett napról-napra egyre közelebb az ablakhoz. Amikor egyre gyakrabban jelent meg az egyébként vadon élő állat, a Dolly nevet kapta és ismerősként fogadták a ház lakói. A különleges kötelék egyre nyilvánvalóbbá vált, amit Jennifer fotókkal dokumentált is.
Amíg először csak távolabbról figyelték egymást, rövid idő alatt egyre kíváncsibbá váltak.
A barátság megköttetett, egyre több időt töltöttek így egymással, láthatóan mindkettejük örömére. A házban élő többi macska ugyan fél kicsit a szarvastól, Lulu már várja a látogatást. Dolly is, hiszen akkor is megjelenik, amikor a macska épp nincs az ablaknál, de türelmesen megvárja, amíg megérkezik.
Néha ez csak ennyire egyszerű!
Forrás: TheDodo
