Egymással, vagy akár velünk is.
Rajongásuk tárgyának közelsége éppen azokat az agyi folyamatokat aktiválja, amiket mi szerelemként aposztrofálunk.
Persze ez nem az a klasszikus egymásra találás, inkább plátói rajongás, még akkor is, ha kölcsönös. A kötődésért felelős oxitocin nevű hormon termelődése kiváltja a ragaszkodást és a boldogságot. Odafigyelést, barátságot, közelséget, nyitottságot segít elő, nem mellesleg természetes fájdalomcsillapítóként hat neurotranszmitterként.
Ez az érzés létrejöhet egy finom falat, egy dicséret, a gazdájuk vagy más szimpatikus ember jelenléte, de egy számukra kedves fajtársuk okán is az MRI-vel végzett vizsgálatok szerint. Számos példát láthattunk már a különleges kötelékekre, amikor jóban-rosszban kitartanak az állatok egymás mellett, nemtől, kortól, fajtától függetlenül, vagy különleges kapcsolatot ember és kutya között.
Ahogy a mi szívünket elönti az öröm, ha bájos, bolyhos szőrpamacsokkal találkozunk, akik óriási bociszemekkel néznek ránk, ők hasonlóképp képesek minket látni. Ettől képesek hosszútávú elköteleződésre, örömmel élik meg az együtt töltött időt, de megélik a hiányérzetet is, ha nincs ott a másik. Mi ez, ha nem szerelem?
Forrás: Vice
