Akinek a gyermeke már elért a kamaszkorba, tudja, hogy milyen nehéz is tud lenni.
Amikor magunkhoz veszünk egy tündéri kölyökkutyát, naphosszat olvadozunk a látványától is. De aranyosan eszik, iszik, játszik! Sokat alszik és még a szuszogása is melengeti a szívünk. A kezdeti esetlensége után, amikor még a küszöbön is nehezen emeli át a pocakját vagy hőstettként éli meg, hogy megmászott egy lépcsőfokot, cseperedni kezd és egyre bátrabbá válik. Élete fő céljává válik megismerni a körülötte levő világot. Ilyenkor mindent megszagol, megfigyel, esetenként megkóstol. Elkezd elcsenni dolgokat és egyre távolabb merészkedik. Minden érdekli, de még pár hónaposan is mi adjunk a biztonságát, lesi a szavunkat, mozdulatainkat. Szeretne a kedvünkben járni.
Aztán 8 hónapos kora körül megérkezik a pubertás. Már magabiztos, kreatív és hajlamossá válik szembeszállni velünk. Nem fogad szót, rombolni kezd, felássa a kertet és előfordul, hogy különböző szökési terveken töri a fejét. Elkezdi keresni, hol az a bizonyos határ és általában meg is találja.
Ilyenkor kell nagyon észnél lennünk, kitartanunk, és sok türelemmel, következetességgel tanítanunk! Aki nem érzi magában az erőt, érdemes felkeresnie egy kutyakiképzőt! Aki maga veszi kézbe az ügyet, érdemes sok jutalomfalattal felvérteznie magát és gyakorolni a ‘nem’ szócska erélyes, fennhangon való kiabálását.
Ez a kutyák legnehezebb korszaka, de vigasztaló a tudat, hogy csak átmeneti. Ahogy a kamasz gyermek sem marad végérvényesen lázadó, az ebek sem fogják örökké feszegetni a határt. Ha sikerül jól átvészelni a pubertást, egy már felnőtt, kedves, hű kedvencet látunk viszont!
Forrás: Science alert
